- Sziasztok , Rebi nem is mondtad, hogy átakarod hívni az egyik kis barátodat. - mosolygott ránk anyu. Apu még mindig komoran nézett minket.
- Jó napot - mosolygott Ren a szüleimre. Apám felé nyújtotta a kezét aki egy kis habozás után megfogta és láttam, hogy meg is szorította.
- Jó napot - köszönt apám.
- Rebecca miért megy a mosó? - szólt ki anyu a fürdőből.
- Ja, igen ittunk forró csokit és Ren felsőjére ömölt az egész. - vigyorogtam kínosan.
- Oh értem. És Ren a szüleiddel töltöd a karácsonyt vagy a barátaiddal ?
- Ööö egyedül töltöm. - válaszolt Ren.
- Hogy hogy ? - ültünk le a kanapéra.
- Mert a szüleimhez nem tudok haza menni a havazás miatt a banda tagok meg bulizni mennek mind a 3 nap és nekem ahhoz nincs kedvem - magyarázta Ren.
- Oh ez szörnyű - néztem rá szomorúan, aztán egy frappáns ötletem támadt. - Töltsd velünk a karácsonyt!
- Mi ?
- Igen nehogy már egyedül töltsd - mosolygott anya. Apa csak bólogatott.
- De nem akarok a terhükre lenni.
- Nem leszel a terhünkre. - nézett rá apu. Huh azt hittem már megnémult.
- Akkor ....... maradok - mosolygott rám.
- De jó - örvendeztem - Akkor anyu kezdhetjük mi a főzést?
- Persze menjetek - kapcsolta be anyu a TV-t.
- Gyere - ragadtam meg Ren kezét és a konyha felé húztam. - Te segítesz nekem töltött tojást meg browniet csinálni.
- Oké - mosolygott. A töltött tojással kezdtük ami egészen jól ment. Sokat nevetünk közben Ren a nagy röhögés közepette kiöntötte a tölteléket ezért újra kellett csinálni. A süti jól ment egy más arcát kentük össze a nyers, folyékony csokis tésztát. Betettük sülni és letöröltük magunkról a tésztát. A tojást is a hűtőbe tettük.
- Készen vagyunk - mentünk ki a nappaliba.
- Tojás a hűtőben ? Süti a sütőben ?
- Igen, de mi most be mennénk a szobámba.
- Egyedül ? - figyelt fel apa.
- Nem, Rennel.
- Minek?
- Csak hogy valaki megkérdezze - nyújtottam ki a nyelvem.
- Maradjatok itt kint - marasztalt apu.
- De minek?
- Semminek menjetek csak be - küldött be minket anyu , ő meg kiment a konyhába. Bementünk a szobámba .
- És mit akarsz csinálni? - nézet rám Ren.
- Majd meglátod. - kukucskáltam ki az ajtó kulcs lyukán. Apa kikapcsolta a tévét és bement anyuhoz a konyhába..
- Most - mentem az ágyamhoz elővettem az ajándékokat majd apu ajándékát Ren kezébe nyomtam. - Kövess! - mondtam és egy mozdulattal kinyitottam az ajtót és olyan gyorsan is kiértünk. Ren nem kérdezett csak azt csinálta amit lesúgtam neki. Őt előbb vissza küldtem és Ren ajándékát is elhelyeztem. Majd rohadt gyorsan vissza mentem a szobámba , mint amikor a bögrés dolog történt, de fel se tűnt. Ren az ágyamon ült mikor beértem.
- Köszi - mosolyogtam rá.
- Nincs mit , de kérdezhetek valamit?
- Persze. -ültem le a székembe.
- Miért vagy te ilyen?
- Milyen ?
- Hát a látásod profi mert azon a poros , porcicával teli kulcslyukon mindent tisztán láttál és a gyorsaságod , az az már nem emberi.
- Nem értelek.
- A szemeid.. - jött közel az arcomhoz szinte már majdnem megcsókolt. - .. tök vörösek az ereid a szemedben és a pupillád olyan nagy mintha ha beszívtál volna.
- És?
- Ez nem jó.
- Mondom nem értelek. - aztán megrezzent a telóm. - juj teli hold lesz - örvendeztem.
- Mi ? Ezt honnan veszed?
- A telefonom mindig jelez mikor teli hold lesz.
- Akkor ezt osszuk meg a szüleiddel is. - ment az ajtóhoz.
- Minek?
- Hát hogy ők is ...ööö... ők is örüljenek - mosolygott érdekesen,
- Oooookii - húztam fel a szemöldökömet. Kimentünk vagy is igazából Ren ráncigált ki anyuékhoz.
- Mond el nekik. - lökött oda anyuékhoz Ren.
- Jó jó ....Anyu képzeljétek ma teli hold lesz.
- Hogy mi???
- Most mi van ??
- S-semmi ti csak menjetek csináljatok valamit. - küldött miket ki. Miután ki lökött minket és ránk csapta az ajtót Ren ideges kezdett lenni.
- Komolyan nem értem mi van veletek? A teli hold szép mikor anyuék mindent elfednek hogy a hold fénye ne jöjjön be én beszoktam zárkózni a szobámba és direkt beengedem a szobámba a fényt.
- Tessék?!
- Most még mi van ?
- Ez veszélyes - mormogta magában Ren.
- Mi?
- Semmi. - épp ekkor jött apa és szólt hogy kész az ebéd. Meg ettük majd utána anyuék és Ren beküldtek engem a szobámba. Nem értem ....Tudom hogy az ajándékom miatt küldenek be, de legalább valami nyomos okot mondanának, hogy legyen miért bemennem. Miután ezen végig mentem úgy döntöttem kézen állok egy kicsit hogy elüssem az időt míg ezek az ajándékomat teszik ki. Szépen az ajtóhoz dőlve csináltam egy gyönyörű kézen állást míg egy zavaró tényező, vagy is apum úgy döntött hogy az ajtón keresztül akar hozzám bejönni. Ezzel nem volt semmi gond csak annyi, hogy nem kopogott így mikor ki nyitotta az ajtót egyszerűen a lábára estem (mivel kifele nyílik az ajtóm) és így ő meg seggre esett.
- Aúúúúh apu milliószor elmondtam, hogy kopogj mielőtt bejössz.
- Az én házam az én ajtóm!
- Az én házam is és az én szobám az én ajtómmal! - keltem fel és a fa alá néztem. Egy édes kiskutya gülü szemei néztek engem. - Kutyaaaaa - mentem oda hozzá és felkapva az ölembe magamhoz öleltem.
- Örülsz neki? - kérdezte anyu mosolyogva.
- Örülök?! Imádom!! - adtam neki pár puszit. - És mi a neve?
- Még csak fél éves és érdekes módon nem adtak neki nevet. - magyarázta apu aki már fel kelt a földről.
- És fiú vagy lány?
- Kislány.
- Akkor legyen a neve ..hmm.. Rubina!
- Rubina?!
- Igen olyan drága számomra, mint a rubint.
- Akkor üdvözlünk Rubina - simizte meg Ren.
- Ti is nézzétek meg mit kaptatok - néztem anyuékra.
- Oh oké - mentek a fához. Mikor anyu meglátta a porcelánokat sikítva megköszönte és még könnyeket is eresztett a tányérokért. Apu adott egy puszit és már le is ült hogy elkezdje olvasni e nagyszerű könyvet amit én vettem neki.
- Ren te mire vársz ? - tettem le Rubit , hogy menjen kicsit körül nézni.
- Én?
- Igen itt a tiéd is - vettem ki a fa alól majd nyomtam a kezébe.
- Oh köszönöm - adott egy puszit a homlokomra. Még szerencse hogy az ősök nem látták. Ren szépen óvatosan kicsomagoltam majd mikor kinyitotta a doboz el állt a szava.
- Ez ..ez..ez woow!!
- Hihii - mosolyogtam.
- Tényleg köszönöm!
- Alap - kacsintottam rá.
- Most te jössz csukd be a szemed. - mosolygott rám.
- Oki - takartam el a kezemmel a szemem. Ren mögém lépet és a nyakamba helyezett valamit.
- Kinyithatod. - vezetett oda a tükörhöz
- Ren ez gyönyörű és nagyon király ! - nézegetem a denevér medálos nyakláncot.
- Nagyon jól áll! - dicsért meg. A nap hátra levő részében Rubinával játszottunk és megettük a sütit is amit picit oda égetünk. Annie 7 körül felhívott, hogy Bécs mekkora és milyen szép meg hogy mit kapott a szüleitől. Miután kimesélte magát , én is elmondtam, hogy mit kaptam meg hogy Ren is itt volt. Na igen itt jött az a pár nap elmesélése amikor is Annie még nem tudtam, hogy Rennel találkozgatok meg, hogy egyáltalán van! Azt is elmondtam neki, hogy szerelmes vagyok belé és ezért ez az eddigi legjobb karácsonyom. Annie azért mondta, hogy vigyázzak magamra. Túlságosan is félt. Miután anya beszólt hogy le kéne tennem mert Annienek nagy lesz a telefon számlája elköszöntem tőle.
- Annie jól van Bécsben van a családjával. - jöttem ki a szobámból.
- Az jó és mit kapott.
- Pénz, ruhát , egy fényképező gépet.
- Az jó.
- Na én asszem megyek - kelt fel Ren. - A srácok kb. most mennek el bevetni magukat az éjszakába és szeretnék otthon lenni, hogy ha haza jönnek legyen ki meghánytasa őket. - nevetett Ren.
- Oki kikísérlek. - mentem az ajtóhoz.
- Köszönök mindent Mr. Mrs.Ryan !
- Szia Ren örülünk , hogy itt voltál máskor is nyugodtan jöhetsz - mosolygott rá anyu - Várj csomagolok neked sütit.
- Köszönöm Mrs Ryan.
- Viszlát fiatal ember! - fogott apu vele kezet.
- Viszlát Mr. Ryan! - mosolygott Ren. Kimentünk az előtérbe és megvártam míg felöltözik. Anyu addig a kezembe nyomta a doboz sütit, hogy majd adjam neki oda.
- Nagyon jó volt ez a nap.
- Igen főleg, hogy itt lehettem veled - ment ki az ajtón és fordul vissza hozzám.
- Tessék kínáld meg a többieket is meg vele - adtam neki oda a sütit.
- Majd holnap nem hiszem hogy ma enni fognak valamit - nevetett Ren - Szia Rebi.
- Szia Ren - öleltem meg. Addig kint álltam a hidegben míg Ren el nem tűnt. Utána be mentem játszottam még Rubival majd eltettem magam holnapra.
- Jó napot - mosolygott Ren a szüleimre. Apám felé nyújtotta a kezét aki egy kis habozás után megfogta és láttam, hogy meg is szorította.
- Jó napot - köszönt apám.
- Rebecca miért megy a mosó? - szólt ki anyu a fürdőből.
- Ja, igen ittunk forró csokit és Ren felsőjére ömölt az egész. - vigyorogtam kínosan.
- Oh értem. És Ren a szüleiddel töltöd a karácsonyt vagy a barátaiddal ?
- Ööö egyedül töltöm. - válaszolt Ren.
- Hogy hogy ? - ültünk le a kanapéra.
- Mert a szüleimhez nem tudok haza menni a havazás miatt a banda tagok meg bulizni mennek mind a 3 nap és nekem ahhoz nincs kedvem - magyarázta Ren.
- Oh ez szörnyű - néztem rá szomorúan, aztán egy frappáns ötletem támadt. - Töltsd velünk a karácsonyt!
- Mi ?
- Igen nehogy már egyedül töltsd - mosolygott anya. Apa csak bólogatott.
- De nem akarok a terhükre lenni.
- Nem leszel a terhünkre. - nézett rá apu. Huh azt hittem már megnémult.
- Akkor ....... maradok - mosolygott rám.
- De jó - örvendeztem - Akkor anyu kezdhetjük mi a főzést?
- Persze menjetek - kapcsolta be anyu a TV-t.
- Gyere - ragadtam meg Ren kezét és a konyha felé húztam. - Te segítesz nekem töltött tojást meg browniet csinálni.
- Oké - mosolygott. A töltött tojással kezdtük ami egészen jól ment. Sokat nevetünk közben Ren a nagy röhögés közepette kiöntötte a tölteléket ezért újra kellett csinálni. A süti jól ment egy más arcát kentük össze a nyers, folyékony csokis tésztát. Betettük sülni és letöröltük magunkról a tésztát. A tojást is a hűtőbe tettük.
- Készen vagyunk - mentünk ki a nappaliba.
- Tojás a hűtőben ? Süti a sütőben ?
- Igen, de mi most be mennénk a szobámba.
- Egyedül ? - figyelt fel apa.
- Nem, Rennel.
- Minek?
- Csak hogy valaki megkérdezze - nyújtottam ki a nyelvem.
- Maradjatok itt kint - marasztalt apu.
- De minek?
- Semminek menjetek csak be - küldött be minket anyu , ő meg kiment a konyhába. Bementünk a szobámba .
- És mit akarsz csinálni? - nézet rám Ren.
- Majd meglátod. - kukucskáltam ki az ajtó kulcs lyukán. Apa kikapcsolta a tévét és bement anyuhoz a konyhába..
- Most - mentem az ágyamhoz elővettem az ajándékokat majd apu ajándékát Ren kezébe nyomtam. - Kövess! - mondtam és egy mozdulattal kinyitottam az ajtót és olyan gyorsan is kiértünk. Ren nem kérdezett csak azt csinálta amit lesúgtam neki. Őt előbb vissza küldtem és Ren ajándékát is elhelyeztem. Majd rohadt gyorsan vissza mentem a szobámba , mint amikor a bögrés dolog történt, de fel se tűnt. Ren az ágyamon ült mikor beértem.
- Köszi - mosolyogtam rá.
- Nincs mit , de kérdezhetek valamit?
- Persze. -ültem le a székembe.
- Miért vagy te ilyen?
- Milyen ?
- Hát a látásod profi mert azon a poros , porcicával teli kulcslyukon mindent tisztán láttál és a gyorsaságod , az az már nem emberi.
- Nem értelek.
- A szemeid.. - jött közel az arcomhoz szinte már majdnem megcsókolt. - .. tök vörösek az ereid a szemedben és a pupillád olyan nagy mintha ha beszívtál volna.
- És?
- Ez nem jó.
- Mondom nem értelek. - aztán megrezzent a telóm. - juj teli hold lesz - örvendeztem.
- Mi ? Ezt honnan veszed?
- A telefonom mindig jelez mikor teli hold lesz.
- Akkor ezt osszuk meg a szüleiddel is. - ment az ajtóhoz.
- Minek?
- Hát hogy ők is ...ööö... ők is örüljenek - mosolygott érdekesen,
- Oooookii - húztam fel a szemöldökömet. Kimentünk vagy is igazából Ren ráncigált ki anyuékhoz.
- Mond el nekik. - lökött oda anyuékhoz Ren.
- Jó jó ....Anyu képzeljétek ma teli hold lesz.
- Hogy mi???
- Most mi van ??
- S-semmi ti csak menjetek csináljatok valamit. - küldött miket ki. Miután ki lökött minket és ránk csapta az ajtót Ren ideges kezdett lenni.
- Komolyan nem értem mi van veletek? A teli hold szép mikor anyuék mindent elfednek hogy a hold fénye ne jöjjön be én beszoktam zárkózni a szobámba és direkt beengedem a szobámba a fényt.
- Tessék?!
- Most még mi van ?
- Ez veszélyes - mormogta magában Ren.
- Mi?
- Semmi. - épp ekkor jött apa és szólt hogy kész az ebéd. Meg ettük majd utána anyuék és Ren beküldtek engem a szobámba. Nem értem ....Tudom hogy az ajándékom miatt küldenek be, de legalább valami nyomos okot mondanának, hogy legyen miért bemennem. Miután ezen végig mentem úgy döntöttem kézen állok egy kicsit hogy elüssem az időt míg ezek az ajándékomat teszik ki. Szépen az ajtóhoz dőlve csináltam egy gyönyörű kézen állást míg egy zavaró tényező, vagy is apum úgy döntött hogy az ajtón keresztül akar hozzám bejönni. Ezzel nem volt semmi gond csak annyi, hogy nem kopogott így mikor ki nyitotta az ajtót egyszerűen a lábára estem (mivel kifele nyílik az ajtóm) és így ő meg seggre esett.
- Aúúúúh apu milliószor elmondtam, hogy kopogj mielőtt bejössz.
- Az én házam az én ajtóm!
- Az én házam is és az én szobám az én ajtómmal! - keltem fel és a fa alá néztem. Egy édes kiskutya gülü szemei néztek engem. - Kutyaaaaa - mentem oda hozzá és felkapva az ölembe magamhoz öleltem.
- Örülsz neki? - kérdezte anyu mosolyogva.
- Örülök?! Imádom!! - adtam neki pár puszit. - És mi a neve?
- Még csak fél éves és érdekes módon nem adtak neki nevet. - magyarázta apu aki már fel kelt a földről.
- És fiú vagy lány?
- Kislány.
- Akkor legyen a neve ..hmm.. Rubina!
- Rubina?!
- Igen olyan drága számomra, mint a rubint.
- Akkor üdvözlünk Rubina - simizte meg Ren.
- Ti is nézzétek meg mit kaptatok - néztem anyuékra.
- Oh oké - mentek a fához. Mikor anyu meglátta a porcelánokat sikítva megköszönte és még könnyeket is eresztett a tányérokért. Apu adott egy puszit és már le is ült hogy elkezdje olvasni e nagyszerű könyvet amit én vettem neki.
- Ren te mire vársz ? - tettem le Rubit , hogy menjen kicsit körül nézni.
- Én?
- Igen itt a tiéd is - vettem ki a fa alól majd nyomtam a kezébe.
- Oh köszönöm - adott egy puszit a homlokomra. Még szerencse hogy az ősök nem látták. Ren szépen óvatosan kicsomagoltam majd mikor kinyitotta a doboz el állt a szava.
- Ez ..ez..ez woow!!
- Hihii - mosolyogtam.
- Tényleg köszönöm!
- Alap - kacsintottam rá.
- Most te jössz csukd be a szemed. - mosolygott rám.
- Oki - takartam el a kezemmel a szemem. Ren mögém lépet és a nyakamba helyezett valamit.
- Kinyithatod. - vezetett oda a tükörhöz
- Ren ez gyönyörű és nagyon király ! - nézegetem a denevér medálos nyakláncot.
- Nagyon jól áll! - dicsért meg. A nap hátra levő részében Rubinával játszottunk és megettük a sütit is amit picit oda égetünk. Annie 7 körül felhívott, hogy Bécs mekkora és milyen szép meg hogy mit kapott a szüleitől. Miután kimesélte magát , én is elmondtam, hogy mit kaptam meg hogy Ren is itt volt. Na igen itt jött az a pár nap elmesélése amikor is Annie még nem tudtam, hogy Rennel találkozgatok meg, hogy egyáltalán van! Azt is elmondtam neki, hogy szerelmes vagyok belé és ezért ez az eddigi legjobb karácsonyom. Annie azért mondta, hogy vigyázzak magamra. Túlságosan is félt. Miután anya beszólt hogy le kéne tennem mert Annienek nagy lesz a telefon számlája elköszöntem tőle.
- Annie jól van Bécsben van a családjával. - jöttem ki a szobámból.
- Az jó és mit kapott.
- Pénz, ruhát , egy fényképező gépet.
- Az jó.
- Na én asszem megyek - kelt fel Ren. - A srácok kb. most mennek el bevetni magukat az éjszakába és szeretnék otthon lenni, hogy ha haza jönnek legyen ki meghánytasa őket. - nevetett Ren.
- Oki kikísérlek. - mentem az ajtóhoz.
- Köszönök mindent Mr. Mrs.Ryan !
- Szia Ren örülünk , hogy itt voltál máskor is nyugodtan jöhetsz - mosolygott rá anyu - Várj csomagolok neked sütit.
- Köszönöm Mrs Ryan.
- Viszlát fiatal ember! - fogott apu vele kezet.
- Viszlát Mr. Ryan! - mosolygott Ren. Kimentünk az előtérbe és megvártam míg felöltözik. Anyu addig a kezembe nyomta a doboz sütit, hogy majd adjam neki oda.
- Nagyon jó volt ez a nap.
- Igen főleg, hogy itt lehettem veled - ment ki az ajtón és fordul vissza hozzám.
- Tessék kínáld meg a többieket is meg vele - adtam neki oda a sütit.
- Majd holnap nem hiszem hogy ma enni fognak valamit - nevetett Ren - Szia Rebi.
- Szia Ren - öleltem meg. Addig kint álltam a hidegben míg Ren el nem tűnt. Utána be mentem játszottam még Rubival majd eltettem magam holnapra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése