Ismerkedés

~...Jip apiya niga boyeo nugurang inna bwa 
  Soljikhi mal motaesseo geureom neol irheulkka bwa...~ ( Koreai ,Nu'est - Hello - Ren énekli)

Hallottam álmomban. Imádom Ren hangját olyan megnyugtató. Magát a bandát is szeretem, de legfőképpen Rent. Bevillant ahogy az egyik klipen komoly arcot villant a kamerába és bevillant a tegnapi szőke srác is. Hisz az .. Ren volt.! Hirtelen keltem fel az ágyból és azzal a nagy lendülettel mentem ki. Anyu és apu éppen a kávét iszogaták mikor kijöttem.

- Át mehetek Anniékhez ?

- Persze, de miért?

- Beszélnem kell vele sürgősen - rohantam vissza a szobámba és felöltöztem.. 

- Miről ? - kérdezte anyu mikor épp egy kekszet ettem meg az asztalon lévő tálból.

- Fiúkról, mert bele van zúgva egy fiúba és most jutott eszembe egy fontos információ arról a fiúról - vettem is fel a cipőmet , de még előtte még be rohantam a telómért. Felkaptam egy pulcsit és a kabátomat majd a sapkát jól a fejembe húzva indultam el. Gyors lépések közepette dobtam egy SMS - t Annienek hogy úton vagyok hozzá. Válassza csak egy Ok volt így elmélyesztve a telómat a zsebem legmélyére sietem hozzá. Persze hogy ne legyen unalmas az utam neki mentem valakinek és nem is akárkinek.

- Bocsánat nem figyeltem - igazítottam meg a sapkát a fejemen és felnéztem az emberkére akit elgázoltam. Megállt bennem az ütő ér is annyira lefagytam.

- Semmi baj - kelt fel majd jobban szemügyre véve engem már megismert.- Rebi...-suttogta. Én gyorsan felkeltem és futásnak eredtem ijedtemben.

- Rebi várj! - jött utánam. Mi a franc? Honnan tudja a nevem ? Csak nem kukkol engem egész nap? Lehet most is hozzánk akart jönni, hogy megkukkoljon! Perverz disznó Ren! De azért még édes.

- Rebi állj meg !

- Hagyj békén! - fordultam be Anniék utcájába.

- Hallgass meg Rebi !

- Ne kövess, hagyj már! - Kopogtam be Anniékhez majd ,mikor ajtót nyitót fellökve Anneit becsaptam az ajtót.

- Neked is szia - fogta a fejét Annie.

- Pssz. - dőltem neki az ajtónak és kikukucskáltam az ajtón lévő lyukon. Szerencsémre nem volt ott így hátat fordítva az ajtónak csúsztam végig rajta míg a földre nem értem.

- Ez meg mi volt ?

- Elmesélek mindent csak hagy fújam ki magam - lihegtem.

- Oké. - nézet rám gülű szemekkel.Bementünk a szobájába levettem a kabátomat és a sapkámat majd én bele ültem a babszák fotelébe ő meg a falnak támaszkodva feküdt az ágyon.

- Na mesélj

- Hát tegnapra nyúlik vissza a történet - kezdtem bele. 30 percen keresztül meséltem el a dolgok állását.
- Szóval azért rohantál ide hogy elmond aki veled szemezett és idáig üldözött az Ren a Nu'est - ből ?! - nézet rám Annie. Én hevesen bólogattam, hogy igen hidd el.
- Biztos vagy te ebben ?
- Igen 100% - ig biztos vagyok benne!
- És ha nem Ren az? Lehet hogy valaki más csak ugyan úgy néz ki.
- Nem, én meg ismerem Rent és tudom hogy ő az!
- Hjaj Rebiii.
- Most miért nem hiszel nekem ?
- Mert nem hiszem hogy Ren lenne az!
- Jó akkor mindegy hagyjuk - keltem fel és felvettem a kabátomat. - Nem értem miért nem hiszel nekem a legjobb barátodnak ?
- Mert ez nekem nem hihető - húzta el a száját.
- Oki akkor mentem - húztam el a csíkot.
- Rebi ne menj már el!
- De nincs kedvem veszekedni ezért inkább elmegyek. - nyitottam az ajtó és már mentem is ki a kapun. Nem volt kedvem haza menni ezért elmentem sétálni a parkba. Senki nem volt egyedül rajtam kívül! Vagy a szerelmével volt, vagy a legjobb barátjaival, esetleg a kutyájával, családjával. Leültem a közeli lépcső szélső fokára és gondolkoztam. Rohadtul hidegen hagyott hogy koszos lesz a gatyám vagy éppen felfogok fázni vagy megfázok.Nem érdekelt csak azon agyaltam, hogy mi történik velem, körülöttem. De egy tekintet rám szegeződött így nem tudtam sokáig gondolkozni. És nagy szerencsétlenségemre nem Annie volt az, hogy megbeszéljük a dolgokat hanem Ren.

Lehet azért mert oda fagytam vagy csak egyszerűen lusta voltam felkelni, de nem menekültem el. Nem futottam el előle. Oda jött hozzám és leült mellém. Aztán mintha régről ismernénk egymást elkezdet velem társalogni.
- Szia - köszönt
- Hahi.
- Hogy vagy ?
- Tényleg érdekel vagy csak úgy kérdezed? - vetem picit flegmára a dolgot.
- Érdekel.
- Szarul.
- Miért?
- Mintha nem tudnád.
- Mert nem tudom.
- Ne tedd már a hülyét!
- Nem teszem. Megkérdeztem miért vagy szarul ?! Nem kéne bunkónak lenni.
- Jó bocsi csak ki vagyok , mert nem tudom mi folyik itt körülöttem, meg azt se értem mi történik velem.
- Értem.
- De amúgy honnan tudod a nevem ? - idéztem fel a kis "fogócskánkat"
- Hallottam mikor a barátnőd egyszer elköszönt és megjegyeztem. Amúgy Ren vagyok. - mutatkozott be.
- Tudom. Ismerem a bandátokat, a Nu'est-ot.
- Tényleg? Ááh szóval egy rajongó vagy - mosolyodott el.
- Nem vagyok csak hallottam pár számotokat és megtetszett.- tagadtam le mindent. Ha haza érek eldugom jó mélyre a Nu'est -s pulcsimat.
- És kedvenc számod tőlünk?
- Sleep Talking és a Hello.
- Heh nekem is - mosolyog.
- Nagyszerű.- dobtam felé egy rövid mosolyt utána újra komor képet vágtam.- És amúgy mit akartál mondani?
- Mikor?
- Mikor neked mentem.
- Már nem tudom. - aha persze én is ezt mondanám. Tudom hogy letagadod. Így szitkozottam magamban egy ideig. - Nem akarsz sétálni, mert aztán tényleg ide fagyunk. - kelt fel.
- Oki - segített fel. - Köszi. És miért izgat hogy mi van velem ?
- Mert már régóta figyelek és érdekesnek tűnsz.
- Oh oki és pontosan mióta is figyelsz te kukkoló ? - nevetem el magam. Tudtam hogy kukkol a kis perverz.
- Héjj nem vagyok kukkoló csak a sulinál figyeltelek meg, meg amikor mentél haza vagy mentél el otthonról.
- És még letagadod hogy nem kukkoltál ?!
- Na jó lehet kukkoltalak, amúgy kb. 1 hete asszem figyelek vagy kevesebb. Amúgy is a kukkolás az hosszabb ideig kell csinálni. Ez megfigyelés volt. - mondta büszkén. Én csak nevetem rajta.
- Oké megfigyelő. - nevetem.
- Váltsunk témát mert ebből mindig én jövök ki rosszul. - húzta el a száját.
- Van barátnőd ? - tértem rá egy másik témára ami azért picit érdekelt. Először meglepődött, de aztán mosolygott rajt.
- Nincs, A Pledis Entertainment kiadó ahol a banda van nem engedi a kapcsolatot, mert idézem a főnököt : " Az elterelné a figyelmeteket a zenéről, dalokról és akkor volt Nu'est, nincs Nu'est!!!" és még pluszba benne volt a szerződésbe is amit aláírtunk. - nevette el ezt az egészet. Én csak tátót szájjal néztem.
- Jézusom ez szörnyű!
- Az, de nem lehet mit tenni. - mosolygott.
- És mi lesz ha szerelmes leszel ?
- Semmi. Bennem marad, nem mutatom ki az érzéseimet és az a lány meg másé lesz.
- És te ezt ennyibe hagyod?
- Hát mit tudnék csinálni?!
- Állj ki magadért, a bandáért.. - megálltam és a szemébe nézve folytattam. - ..és legfőképpen állj ki az érzéseidért! - a láttam a szemében, hogy igazam  van, hogy ő is rájött az érzések nem egy eldobható zsepi!
- Köszi - mosolyodott el.
- Nincs mit - mosolyogtam rá.
- És ha már itt tartunk neked van fiúd vagy van fiú aki tetszik neked? - vált kíváncsivá a tekintette.
- Nincs fiúm, de van aki tetszik nekem.
- És ki az ? Ismerem ? Össze tudlak vele hozni?
- Igen ismered , és nem nem tudsz vele össze hozni.
- És ki az?
- Azt nem mondom el. -értünk a házunk elé.
- Miért? - szomorodott el.
- Mert nem. - nyújtottam ki a nyelvem. - De ha megbocsájtasz be mennék.
- Oké de ezt még folytatjuk - kacsintott rám majd ölelésre tárta szét a kezét. Felhúzott szemöldökkel vizslattam, hogy mit akar.
- Egy ölelést azért kaphatnék. - mosolygott rám azzal a kisfiús mosolyával.
- Hah na jó - mentem oda és átöleltem. A teste hideg volt, de még is melegséget éreztem felőle. Épp engedtem volna el, de ő még mindig ölelt.
- Ööö Ren - mosolyogtam zavaromban.
- Jaj bocsi - jött zavarba. Nem tudom hogy tőlem vagy inkább a fagyos hidegtől de elégé kipirult az arca.
- Szia Ren - mosolyogtam rá és mentem az ajtó felé.
- Szia Rebi. -  tette zsebre a kezét és indult el. Mikor bementem illatok csapták meg az orrom. - Megjöttem
- Szia kicsim kész a kaja. - jött a válasz.
- Pillanat és megyek csak be megyek még a szobámba.
- Oké - mentem be és magamra zártam az ajtót. Neki dőltem és egy dolgon agyaltam. Nem tudhatja meg és nem is jöhet rá Ren, hogy szerelmes vagyok belé! Levettem a pulcsim az ágyra dobtam és mentem kajálni.

Mi történik velem ???

Reggel az ágyon lefordulva keltem. Felkeltem, felöltöztem és megcsináltam a hajam. Épp mentem ki amikor anya lelökte a kezével a bögrémet. Nem tudom, hogy csináltam, de a szoba egyik feléből a másikba szuper gyorsasággal oda rohantam és elkaptam a leeső bögrét. Anya kicsit hátra hőkölt és nagyon meglepődött.
- Ez meg mi volt?
- Nem tudom. - néztem vissza oda ahonnan idáig eljöttem villám gyorsan.
- Néz rám . -kérte anya és a szememet vizsgálta. Nagyra nyitottam szemeimet és vártam anya reakcióját ami nem volt megnyugtató, mert megijedt arcot vágott.
- Mi az ?
-  Peter gyere ide és nézd meg - hívta aput anyu.
- Mi a baj?
- Nézd meg a gyerek szemét.
-Hmm - vizsgált meg apu is.
-Mi az?Mi van a szememmel??
- Semmi csak kicsit nagyobbak lettek az erek a szemedben.
- És az baj?
- Nem nem baj csak egy kicsit megerőltetted a szemed ennyi.
- Akkor anyu miért ijedt meg annyira ?!
- Ööö.. -nézet apu anyura.
- Csak mert még nem láttam ilyet. - húzta ki magát anya.
- 18 éve vagy orvos és még nem láttál ilyet?
- Ööö igen vagy is hát ... - próbálta kimagyarázni magát anya, de szerencséjére meg jött Annie és mennünk kellett a suliba. Út közben elmeséltem Annienek , meg ő is ellenőrizte a szememet ,de szerinte tök normális a szemem. Amúgy a fekete ruhás banda megint ott tanyázott. Ugyan úgy minket néztek amikor a látó körükbe kerültünk. Nekem már minden napos volt ,hogy Annie és a banda egyik tagja farkas szemet néz. Mikor beértünk a suliba mentünk is az öltözőbe, mert tesivel kezdünk. Becsengetésre készen is lettünk és tornasorba állva vártuk a tanárnőt aki azt mondta 8 kör futás utána játék. Az egész osztály kirontott az udvara és elkezdtünk futni. Na hát ez érdekes volt, mert mikor elkezdtem futni beértem a fiúkat akik mindig gyorsabbak a lányoknál. Annie próbálta velem együtt futni de túl gyorsnak bizonyultam.
- Rebiii gyere ide!
- Mi az ? - mentem oda Anniehez.
- Még is mi pokol történt veled , hogy ilyen gyors vagy ?
- Jah hát nem tudom reggel is jöttem ki a szobámból anyu pont akkor lökte a könyökével a bögrét és én meg mintha oda teleportáltak volna elkaptam. - meséltem.
- Azta ... nem vagy te beteg ?
-  Nem - nevettem el magam.
- Ezt én magam fogom kivizsgálni - futott el Annie.
- Hjaj - sóhajtottam és én is neki lendültem újra 8 körnek. Sikerült Anniet utol érnem sőt le is hagytam. A fiúk közül 2 nem tudtam lekörözni ,de így is büszke vagyok magamra. Mikor végeztem megálltam piheni és megvártam Anniet.
- Kééész - fújta ki magát.
- Jah - mosolyogtam.
- Hallod Rebi te tök sápadt tuti nem vagy rosszul ??
- Persze.. Mondjuk picit szédülök és 2 láttok belőled de jól vagyok hidd ....el - nem tudtam rendesen befejezni a mondatott mert minden elsötétül körülöttem. Nem láttam semmit csak a nagy feketeséget és fehér pontokat. Lehet , hogy elájultam ?! Nem tudom. Nem érzek semmit csak azt , hogy hideg van . Hidegebb a megszokottnál. Fázom. Egyedül vagyok. Nincs itt Annie ,se a szüleim. Nincs itt senki. A fehér pontok vörösek lettek és folyt belőlük valami. Valami vörös folyadék. Lehet hogy vér az? Megérintem. Vér. Megkóstolom. Ízlik. Kívánom, Még többet akarsz! Vért akarsz! Mert vámpír vagy!!! ...víz hangzik a fejemben egy hang. Azt mondja vámpír vagyok. De én nem vagyok vámpír! Vámpírok nem léteznek... Nem ,nem, nem!
- NEM! - kellek felrémülten az orvosi szobában.
- Mi a baj Rebecca ??? - néz vissza rám Annie, és a suli orvos.
- Hol vagyok?
- Az orvosi szobában, ugyan is össze estél nekem a torna óra kelős közepén és fél órán keresztül feküdtél itt és csesztél életjelet adni!! - akadt ki Annie. - Rohadtul aggódtam érted ,de hál' istenek élsz. - könnyebbült meg Annie.
- Ööö... Bocsi ?
- Ezt kérdezed vagy kijelented.
- Kijelentem. - ijedtem meg Annietől.
- Azért. Hm. - vágta be a durcit. Mikor úgy tapasztalta a suli orvos hogy befejeztük hozzám fordult és elmondta a megállapítását.
- Nos Rebecca azt ajánlóm menj haza és pihend ki magad. De aggaszt a sápadt szinte már hófehér bőröd. Szerencsére a szüleid a legjobb orvosok közé tartoznak a városban szóval ha megvizsgálnak akkor majd ők segítenek - mosolygott rám az orvos. - Ezért ma igazolom minden órádat, hogy haza tudj menni és Annie - fordult Anniehez.
- Igen ?
- Szeretném ha haza kísérnéd ,de - tette fel az ujját mielőtt még Annie beleélné magát a képzeletébe - Téged nem mentelek fel , mert te jössz is vissza.
- Nee mááár , de én is rosszul vagyok - erőszakolt ki magából pár köhögést , majd drámaian elkezdett fulladozni utána mintha a fényt látná feltartotta a kezét és "elájult" . Ebben csak annyi volt a hiba, hogy mikor össze esett szó szerint  lefejelte a padlót és az iszonyatosan nagyot szólt. Én és a suli doki csak nevetünk.
- Így kong a fejed?! Lehet az a bajod, hogy üres - nevetem.
- Kuss inkább menjünk - kelt fel Annie a földről és a fejét fogta. - Aaaa ez kibaszottul fájt -szisszent fel.
- Kell neked "rosszul lenned". Viszlát doki - köszöntem el.
- Sziasztok lányok - mosolygott ránk. Felmentünk az osztályba össze pakoltam addig Annie szólt az ofőnek és elmesélte, hogy mi történt. Az ofő megértett mindent így elengedett. Felöltöztünk és már mentünk is hozzám. Mikor a befordultunk az utcánkba nagy meglepetésünkre a fekete ruhás banda volt ott. Épp egyikőjük szált ki a kocsiból és mindenkinek szét osztott valami vörös italt. Nem tudtam rendesen megalapítani mi volt az de az egész csomagtartó azzal volt tele. A ház előtt elköszöntem Annietől, hogy mi hamarabb menjen vissza a suliba és közben megint össze találkozott a szemem azzal a srácéval . Éppen beszélgetett valakivel a bandából, de egy folytában engem nézet.


















Rendesen szemügyre vettem azért. A fekete pulcsi alatt persze ott látszott a színes feliratos póló ami majdnem leért a térdéig, fekete szakadt farmert viselt és ugyan olyan színű hosszú szarú bakancsot hordott amin arany szegecsek díszítették. Valahonnan nagyon ismerős volt csak nem tudtam honnan. Mintha ismerném valamilyen ügyből kifolyólag. Mikor már egy jó ideje szemeztünk úgy döntöttem én szakítom meg és hátat fordítva neki bementem a házba és még egy utolsó pillantást vettettem rá mikor becsuktam az ajtót. Levetkőztem kivettem pár itthoni ruhát és elmentem letusolni. Gondoltam a forró víz elfelejteti velem azt a gyönyörű tekintettét, de nem sikerült. Felvettem a ruhákat és egy gyors fésülködés után azért kinéztem az ablakon, hogy itt vannak-e még. 1 centit se mozdultak. A szememmel a titokzatos szöszit kerestem és nem is volt olyan nehéz megtalálnom. A házakat nézegette mikor a miénkhez fordult és meglátott engem. Gyorsan elmentem az ablaktól és inkább zenét hallgattam. Kifeküdtem az ágyra és átadtam magam a zenének. Elgondolkoztam az egész napon és már annyira bele merültem hogy elnyomott az álom. Elaludtam úgy hogy a zenét ki se kapcsoltam és a fejemen maradt a fejhallgató is.

A kezdet

Reggel az ébresztőmre keltem, mint mindig. Kikászálódtam az ágyból amikor hangokra lettem figyelmes. Távolinak tűntek, de még is közel éreztem magam hozzájuk. Inkább hagytam a fenébe és felöltöztem.Megcsináltam a hajam és kimentem reggelizni. Apu már csinálta a reggelit , anyu még aludt mert éjszakás volt.
- Jó reggelt. - köszöntem apunak.
- Jó reggelt kicsim - nyomott egy puszit az arcomra és tette le a tányért elém. - Mit kérsz pirítóst vagy rántottát.
- Pirítóst.
- Tessék. - tette a tányéromra.
- Köszi. Anyu mikor kell fel?
- Nem tudom hajnali 4-kor feküdt be mellém.
- Azóta fen vagy? - haraptam a pirítósomba.
- Mondhatjuk úgy is, de inkább egyél mert mindjárt menned kell!
- Jó eszek - mondtam teli szájjal. Apu sürgött forgott a konyhában amikor csengetek.
- Majd én nyitom - rohantam az ajtóhoz. - Ááá szia Annie.
- Szia, Jó reggelt Mr. Ryan - jött be Annie.
- Neked is Annie. Ettél már?
- Igen . Rebi még az idén elindulhatunk ?!
- Megyek - kaptam fel a táskám. - Elmentünk!
- Sziasztok legyetek jók - csukta be apu mögöttünk az ajtót. Elkezdtünk beszélgetni arról, hogy milyen óráink lesznek, miből írunk és miből kell majd puskát csinálni amikor egy fekete ruhába öltözött embereket pillantottunk meg.
- Azok kik? - suttogtam. Annie jobban szemügyre vette őket.
- Ööö, fogalmam sincs, de jobb ha megyünk - húzott maga után.
- Oké , aú ez fáj - néztem a karomra amibe Annie a karmait mélyesztette.
- Csak gyere már. - pillantott még egyszer hátra és az egyikkel farkas szemet nézet. Soha nem láttam még ilyenek Anniet, olyan feldúltnak és idegesnek tűnt. Mikor elég távol kerültünk tőlük elengedett.
- Aúú. -  fájlaltam a karom.
- Bocsi, gyere mert csöngetnek. - nézet a telója órájára.Bementünk az osztály terembe és leültünk a helyünkre. Páran oda jöttek hozzám leckét másolni amíg volt idejük. Töri röpdolgozattal kezdtünk. 5 kérdés , 5 perc. Én szerencsére tudtam mindent , de szegény osztálytársaim szenvedtek vele. Töri után 15 perces szünet jött.Lekísértem Anniet a büfébe és beszélgetünk.Utána irodalom, matek, tesi, angol, orosz órák követék. Állandóan azok a fekete ruhás emberek jártak a fejemben és Annie viselkedése. Nem értem... Olyan volt, mintha Annie féltene. De mitől ? Tudok magamra vigyázni.. Jó az más tészta, hogy kiskoromban eltörtem a kezem 2-szer. Gondolataimból a csengő zökkentet ki.Össze pakoltam és Anniehez mentem.
- Mehetünk ? - kérdeztem egy idő után.
- Persze.
Kimentünk a suliból és azonnal a fekete ruhás alakokkal találtunk szembe magunkat. Éreztem ahogy a tekintetüket ránk szegezik. Annie megint feldúltnak látszót.Végig farkas szemet nézet velük mintha megakarná félemlíteni őket. Amikor eleget szemeztek 2-en meg indultak felénk. Egy nő és egy férfi. Annie erre gyorsabb léptekkel lépkedett .
- Ő lenne az ? - hallottam a nő hangját.
- Igen. Ő az. - válaszolt a férfi mély halk hangon. Vissza néztem rájuk és találkoztam egy tekintettel ami megfogott. Egy szőke hajú ,sötét barna szinte már fekete szemű ,nálam picit idősebb fiú nézet rám. A tekintettéből nagyon nem tudtam kiolvasni semmit, mert rövid ideig láttam.
- Megvagy - hallottam a hangot mögülem. Nem tudtam megállapítani, hogy ki mondta ,de tudom hogy egy elég férfias hang volt. Oda fordultam Anniehez.
- Te is hallottad?
- Mit?
- A beszélgetést.
- Milyen beszélgetés? - tértünk be az utcánkba.
- Amit a nő és az a férfi beszélt.
- Mi van ? - nézet rám értetlenül Annie.
- Szóval nem halottad?
- Mit ??? Nem.
- Oh - komolyodtam el.
- Lehet csak be képzeled magadnak .
- Nem! Határozótan hallottam amit beszélgetek.- mentem be a házunkba.
- Jó mindegy. Holnap reggel jövök most el kell intéznem valamit.
- Mit?
- Egy kis apróságot , de ígérem vigyázok magamra. - mosolygott rám.
- Akkor jó , mert ha nem én töröm ki a nyakad ott ahol vagy.
- Oké ezt megjegyeztem na szia.
- Szia -csuktam be az ajtót. Levettem a kabátom és a cipőt amikor anyu jött ki a fürdőből.
- Szia Rebecca, jó volt a suli ?
- Anyu most mi a suliról beszélünk vagy az alcatraz-ról? (ejtsd ha nem tudod: álkátrász) -anya erre csak felnevetett.
- Apu mikor jön?
- Későn olyan fél 11 körül.
- Értem én akkor bevonultam.
- Oké. Ugye tanulni fogsz ?
- Csak is. - zártam be az ajtómat. Megcsináltam a leckémet és utána olvastam egy kicsit utána leültem gépezni. Ahogy jött az ötlet úgy pötyögtem be a városunk nevét a google-be. Kíváncsi voltam mit ad ki. Helyezkedés, hány négyzetméter blah blah blah... De egyen viszont meg akadt a szemem. A város legendája. Azt írta pár 100 évvel ezelőtt ellepték a varázslatos lények , mint a vámpírok, angyalok, ördögök, varázslok,manók stb. De az orrvadászok kiirtották őket és már csak varázslok, angyalok és vámpírok maradtak azokból is egy pár példány. Szóval lehet , hogy a fekete ruhás "banda" misztikus lényekből áll?! E infórmácók után felléptem face-re, hogy Annie fent van-e. Sajna nem volt szerencsém ezért inkább kiléptem kikapcsoltam a gépet letusoltam ettem egy szendvicset és utána lefeküdtem.




  

Bemutató

Hali a nevem Rebecca Ryan. Oroszországban élek Apukámmal és Anyukámmal. Mindketten orvosok ezért ritkán van együtt a család. 3 éve élünk Oroszországban, Moszkva melletti kis városban. A város arról híres, hogy sok furcsa és megmagyarázhatatlan dolog történt itt. Misztikus lényeket meg földön kívüli erőkről pletykálnak ,de én eddig egynek sem voltam tanúja. A apu és anyu meg nem hisznek az ilyenekben. Barátnőm Annie meg inkább nem foglalkozik vele. Nem tom nekem felkeltette az érdeklődésemet, de soha nem nyomoztam utána komolyabban. 17 évesen inkább tanulok  és barátaimmal, családommal vagyok ( utóbbinál ha van rá esély). A jegyeim jók, osztály első vagyok . Szeretek olvasni főleg horror témájú könyveket amiben sok vér van. Azok a legjobbak. Szeretek rajzolni meg gépezni és film maratont tartani Annievel. Annie titokzatos lány nem nagyon nyílik meg másoknak csak nekem. Mióta ide költöztünk ő a legjobb barátnőm szinte már a testvérem. De mindig is úgy érzetem , hogy titkol előlem valamit, mert túl korán lép le tőlünk, mikor délután nálunk van. Nagyából ennyi lenne.




Én és Annie