Soljikhi mal motaesseo geureom neol irheulkka bwa...~ ( Koreai ,Nu'est - Hello - Ren énekli)
Hallottam álmomban. Imádom Ren hangját olyan megnyugtató. Magát a bandát is szeretem, de legfőképpen Rent. Bevillant ahogy az egyik klipen komoly arcot villant a kamerába és bevillant a tegnapi szőke srác is. Hisz az .. Ren volt.! Hirtelen keltem fel az ágyból és azzal a nagy lendülettel mentem ki. Anyu és apu éppen a kávét iszogaták mikor kijöttem.
- Át mehetek Anniékhez ?
- Persze, de miért?
- Beszélnem kell vele sürgősen - rohantam vissza a szobámba és felöltöztem..
- Miről ? - kérdezte anyu mikor épp egy kekszet ettem meg az asztalon lévő tálból.
- Fiúkról, mert bele van zúgva egy fiúba és most jutott eszembe egy fontos információ arról a fiúról - vettem is fel a cipőmet , de még előtte még be rohantam a telómért. Felkaptam egy pulcsit és a kabátomat majd a sapkát jól a fejembe húzva indultam el. Gyors lépések közepette dobtam egy SMS - t Annienek hogy úton vagyok hozzá. Válassza csak egy Ok volt így elmélyesztve a telómat a zsebem legmélyére sietem hozzá. Persze hogy ne legyen unalmas az utam neki mentem valakinek és nem is akárkinek.
- Bocsánat nem figyeltem - igazítottam meg a sapkát a fejemen és felnéztem az emberkére akit elgázoltam. Megállt bennem az ütő ér is annyira lefagytam.
- Semmi baj - kelt fel majd jobban szemügyre véve engem már megismert.- Rebi...-suttogta. Én gyorsan felkeltem és futásnak eredtem ijedtemben.
- Rebi várj! - jött utánam. Mi a franc? Honnan tudja a nevem ? Csak nem kukkol engem egész nap? Lehet most is hozzánk akart jönni, hogy megkukkoljon! Perverz disznó Ren! De azért még édes.
- Rebi állj meg !
- Hagyj békén! - fordultam be Anniék utcájába.
- Hallgass meg Rebi !
- Ne kövess, hagyj már! - Kopogtam be Anniékhez majd ,mikor ajtót nyitót fellökve Anneit becsaptam az ajtót.
- Neked is szia - fogta a fejét Annie.
- Pssz. - dőltem neki az ajtónak és kikukucskáltam az ajtón lévő lyukon. Szerencsémre nem volt ott így hátat fordítva az ajtónak csúsztam végig rajta míg a földre nem értem.
- Ez meg mi volt ?
- Elmesélek mindent csak hagy fújam ki magam - lihegtem.
- Oké. - nézet rám gülű szemekkel.Bementünk a szobájába levettem a kabátomat és a sapkámat majd én bele ültem a babszák fotelébe ő meg a falnak támaszkodva feküdt az ágyon.
- Na mesélj
- Hát tegnapra nyúlik vissza a történet - kezdtem bele. 30 percen keresztül meséltem el a dolgok állását.
- Szóval azért rohantál ide hogy elmond aki veled szemezett és idáig üldözött az Ren a Nu'est - ből ?! - nézet rám Annie. Én hevesen bólogattam, hogy igen hidd el.
- Biztos vagy te ebben ?
- Igen 100% - ig biztos vagyok benne!
- És ha nem Ren az? Lehet hogy valaki más csak ugyan úgy néz ki.
- Nem, én meg ismerem Rent és tudom hogy ő az!
- Hjaj Rebiii.
- Most miért nem hiszel nekem ?
- Mert nem hiszem hogy Ren lenne az!
- Jó akkor mindegy hagyjuk - keltem fel és felvettem a kabátomat. - Nem értem miért nem hiszel nekem a legjobb barátodnak ?
- Mert ez nekem nem hihető - húzta el a száját.
- Oki akkor mentem - húztam el a csíkot.
- Rebi ne menj már el!
- De nincs kedvem veszekedni ezért inkább elmegyek. - nyitottam az ajtó és már mentem is ki a kapun. Nem volt kedvem haza menni ezért elmentem sétálni a parkba. Senki nem volt egyedül rajtam kívül! Vagy a szerelmével volt, vagy a legjobb barátjaival, esetleg a kutyájával, családjával. Leültem a közeli lépcső szélső fokára és gondolkoztam. Rohadtul hidegen hagyott hogy koszos lesz a gatyám vagy éppen felfogok fázni vagy megfázok.Nem érdekelt csak azon agyaltam, hogy mi történik velem, körülöttem. De egy tekintet rám szegeződött így nem tudtam sokáig gondolkozni. És nagy szerencsétlenségemre nem Annie volt az, hogy megbeszéljük a dolgokat hanem Ren.
Lehet azért mert oda fagytam vagy csak egyszerűen lusta voltam felkelni, de nem menekültem el. Nem futottam el előle. Oda jött hozzám és leült mellém. Aztán mintha régről ismernénk egymást elkezdet velem társalogni.
- Szia - köszönt
- Hahi.
- Hogy vagy ?
- Tényleg érdekel vagy csak úgy kérdezed? - vetem picit flegmára a dolgot.
- Érdekel.
- Szarul.
- Miért?
- Mintha nem tudnád.
- Mert nem tudom.
- Ne tedd már a hülyét!
- Nem teszem. Megkérdeztem miért vagy szarul ?! Nem kéne bunkónak lenni.
- Jó bocsi csak ki vagyok , mert nem tudom mi folyik itt körülöttem, meg azt se értem mi történik velem.
- Értem.
- De amúgy honnan tudod a nevem ? - idéztem fel a kis "fogócskánkat"
- Hallottam mikor a barátnőd egyszer elköszönt és megjegyeztem. Amúgy Ren vagyok. - mutatkozott be.
- Tudom. Ismerem a bandátokat, a Nu'est-ot.
- Tényleg? Ááh szóval egy rajongó vagy - mosolyodott el.
- Nem vagyok csak hallottam pár számotokat és megtetszett.- tagadtam le mindent. Ha haza érek eldugom jó mélyre a Nu'est -s pulcsimat.
- És kedvenc számod tőlünk?
- Sleep Talking és a Hello.
- Heh nekem is - mosolyog.
- Nagyszerű.- dobtam felé egy rövid mosolyt utána újra komor képet vágtam.- És amúgy mit akartál mondani?
- Mikor?
- Mikor neked mentem.
- Már nem tudom. - aha persze én is ezt mondanám. Tudom hogy letagadod. Így szitkozottam magamban egy ideig. - Nem akarsz sétálni, mert aztán tényleg ide fagyunk. - kelt fel.
- Oki - segített fel. - Köszi. És miért izgat hogy mi van velem ?
- Mert már régóta figyelek és érdekesnek tűnsz.
- Oh oki és pontosan mióta is figyelsz te kukkoló ? - nevetem el magam. Tudtam hogy kukkol a kis perverz.
- Héjj nem vagyok kukkoló csak a sulinál figyeltelek meg, meg amikor mentél haza vagy mentél el otthonról.
- És még letagadod hogy nem kukkoltál ?!
- Na jó lehet kukkoltalak, amúgy kb. 1 hete asszem figyelek vagy kevesebb. Amúgy is a kukkolás az hosszabb ideig kell csinálni. Ez megfigyelés volt. - mondta büszkén. Én csak nevetem rajta.
- Oké megfigyelő. - nevetem.
- Váltsunk témát mert ebből mindig én jövök ki rosszul. - húzta el a száját.
- Van barátnőd ? - tértem rá egy másik témára ami azért picit érdekelt. Először meglepődött, de aztán mosolygott rajt.
- Nincs, A Pledis Entertainment kiadó ahol a banda van nem engedi a kapcsolatot, mert idézem a főnököt : " Az elterelné a figyelmeteket a zenéről, dalokról és akkor volt Nu'est, nincs Nu'est!!!" és még pluszba benne volt a szerződésbe is amit aláírtunk. - nevette el ezt az egészet. Én csak tátót szájjal néztem.
- Jézusom ez szörnyű!
- Az, de nem lehet mit tenni. - mosolygott.
- És mi lesz ha szerelmes leszel ?
- Semmi. Bennem marad, nem mutatom ki az érzéseimet és az a lány meg másé lesz.
- És te ezt ennyibe hagyod?
- Hát mit tudnék csinálni?!
- Állj ki magadért, a bandáért.. - megálltam és a szemébe nézve folytattam. - ..és legfőképpen állj ki az érzéseidért! - a láttam a szemében, hogy igazam van, hogy ő is rájött az érzések nem egy eldobható zsepi!
- Köszi - mosolyodott el.
- Nincs mit - mosolyogtam rá.
- És ha már itt tartunk neked van fiúd vagy van fiú aki tetszik neked? - vált kíváncsivá a tekintette.
- Nincs fiúm, de van aki tetszik nekem.
- És ki az ? Ismerem ? Össze tudlak vele hozni?
- Igen ismered , és nem nem tudsz vele össze hozni.
- És ki az?
- Azt nem mondom el. -értünk a házunk elé.
- Miért? - szomorodott el.
- Mert nem. - nyújtottam ki a nyelvem. - De ha megbocsájtasz be mennék.
- Oké de ezt még folytatjuk - kacsintott rám majd ölelésre tárta szét a kezét. Felhúzott szemöldökkel vizslattam, hogy mit akar.
- Egy ölelést azért kaphatnék. - mosolygott rám azzal a kisfiús mosolyával.
- Hah na jó - mentem oda és átöleltem. A teste hideg volt, de még is melegséget éreztem felőle. Épp engedtem volna el, de ő még mindig ölelt.
- Ööö Ren - mosolyogtam zavaromban.
- Jaj bocsi - jött zavarba. Nem tudom hogy tőlem vagy inkább a fagyos hidegtől de elégé kipirult az arca.
- Szia Ren - mosolyogtam rá és mentem az ajtó felé.
- Szia Rebi. - tette zsebre a kezét és indult el. Mikor bementem illatok csapták meg az orrom. - Megjöttem
- Szia kicsim kész a kaja. - jött a válasz.
- Pillanat és megyek csak be megyek még a szobámba.
- Oké - mentem be és magamra zártam az ajtót. Neki dőltem és egy dolgon agyaltam. Nem tudhatja meg és nem is jöhet rá Ren, hogy szerelmes vagyok belé! Levettem a pulcsim az ágyra dobtam és mentem kajálni.
- Szóval azért rohantál ide hogy elmond aki veled szemezett és idáig üldözött az Ren a Nu'est - ből ?! - nézet rám Annie. Én hevesen bólogattam, hogy igen hidd el.
- Biztos vagy te ebben ?
- Igen 100% - ig biztos vagyok benne!
- És ha nem Ren az? Lehet hogy valaki más csak ugyan úgy néz ki.
- Nem, én meg ismerem Rent és tudom hogy ő az!
- Hjaj Rebiii.
- Most miért nem hiszel nekem ?
- Mert nem hiszem hogy Ren lenne az!
- Jó akkor mindegy hagyjuk - keltem fel és felvettem a kabátomat. - Nem értem miért nem hiszel nekem a legjobb barátodnak ?
- Mert ez nekem nem hihető - húzta el a száját.
- Oki akkor mentem - húztam el a csíkot.
- Rebi ne menj már el!
- De nincs kedvem veszekedni ezért inkább elmegyek. - nyitottam az ajtó és már mentem is ki a kapun. Nem volt kedvem haza menni ezért elmentem sétálni a parkba. Senki nem volt egyedül rajtam kívül! Vagy a szerelmével volt, vagy a legjobb barátjaival, esetleg a kutyájával, családjával. Leültem a közeli lépcső szélső fokára és gondolkoztam. Rohadtul hidegen hagyott hogy koszos lesz a gatyám vagy éppen felfogok fázni vagy megfázok.Nem érdekelt csak azon agyaltam, hogy mi történik velem, körülöttem. De egy tekintet rám szegeződött így nem tudtam sokáig gondolkozni. És nagy szerencsétlenségemre nem Annie volt az, hogy megbeszéljük a dolgokat hanem Ren.
Lehet azért mert oda fagytam vagy csak egyszerűen lusta voltam felkelni, de nem menekültem el. Nem futottam el előle. Oda jött hozzám és leült mellém. Aztán mintha régről ismernénk egymást elkezdet velem társalogni.
- Szia - köszönt
- Hahi.
- Hogy vagy ?
- Tényleg érdekel vagy csak úgy kérdezed? - vetem picit flegmára a dolgot.
- Érdekel.
- Szarul.
- Miért?
- Mintha nem tudnád.
- Mert nem tudom.
- Ne tedd már a hülyét!
- Nem teszem. Megkérdeztem miért vagy szarul ?! Nem kéne bunkónak lenni.
- Jó bocsi csak ki vagyok , mert nem tudom mi folyik itt körülöttem, meg azt se értem mi történik velem.
- Értem.
- De amúgy honnan tudod a nevem ? - idéztem fel a kis "fogócskánkat"
- Hallottam mikor a barátnőd egyszer elköszönt és megjegyeztem. Amúgy Ren vagyok. - mutatkozott be.
- Tudom. Ismerem a bandátokat, a Nu'est-ot.
- Tényleg? Ááh szóval egy rajongó vagy - mosolyodott el.
- Nem vagyok csak hallottam pár számotokat és megtetszett.- tagadtam le mindent. Ha haza érek eldugom jó mélyre a Nu'est -s pulcsimat.
- És kedvenc számod tőlünk?
- Sleep Talking és a Hello.
- Heh nekem is - mosolyog.
- Nagyszerű.- dobtam felé egy rövid mosolyt utána újra komor képet vágtam.- És amúgy mit akartál mondani?
- Mikor?
- Mikor neked mentem.
- Már nem tudom. - aha persze én is ezt mondanám. Tudom hogy letagadod. Így szitkozottam magamban egy ideig. - Nem akarsz sétálni, mert aztán tényleg ide fagyunk. - kelt fel.
- Oki - segített fel. - Köszi. És miért izgat hogy mi van velem ?
- Mert már régóta figyelek és érdekesnek tűnsz.
- Oh oki és pontosan mióta is figyelsz te kukkoló ? - nevetem el magam. Tudtam hogy kukkol a kis perverz.
- Héjj nem vagyok kukkoló csak a sulinál figyeltelek meg, meg amikor mentél haza vagy mentél el otthonról.
- És még letagadod hogy nem kukkoltál ?!
- Na jó lehet kukkoltalak, amúgy kb. 1 hete asszem figyelek vagy kevesebb. Amúgy is a kukkolás az hosszabb ideig kell csinálni. Ez megfigyelés volt. - mondta büszkén. Én csak nevetem rajta.
- Oké megfigyelő. - nevetem.
- Váltsunk témát mert ebből mindig én jövök ki rosszul. - húzta el a száját.
- Van barátnőd ? - tértem rá egy másik témára ami azért picit érdekelt. Először meglepődött, de aztán mosolygott rajt.
- Nincs, A Pledis Entertainment kiadó ahol a banda van nem engedi a kapcsolatot, mert idézem a főnököt : " Az elterelné a figyelmeteket a zenéről, dalokról és akkor volt Nu'est, nincs Nu'est!!!" és még pluszba benne volt a szerződésbe is amit aláírtunk. - nevette el ezt az egészet. Én csak tátót szájjal néztem.
- Jézusom ez szörnyű!
- Az, de nem lehet mit tenni. - mosolygott.
- És mi lesz ha szerelmes leszel ?
- Semmi. Bennem marad, nem mutatom ki az érzéseimet és az a lány meg másé lesz.
- És te ezt ennyibe hagyod?
- Hát mit tudnék csinálni?!
- Állj ki magadért, a bandáért.. - megálltam és a szemébe nézve folytattam. - ..és legfőképpen állj ki az érzéseidért! - a láttam a szemében, hogy igazam van, hogy ő is rájött az érzések nem egy eldobható zsepi!
- Köszi - mosolyodott el.
- Nincs mit - mosolyogtam rá.
- És ha már itt tartunk neked van fiúd vagy van fiú aki tetszik neked? - vált kíváncsivá a tekintette.
- Nincs fiúm, de van aki tetszik nekem.
- És ki az ? Ismerem ? Össze tudlak vele hozni?
- Igen ismered , és nem nem tudsz vele össze hozni.
- És ki az?
- Azt nem mondom el. -értünk a házunk elé.
- Miért? - szomorodott el.
- Mert nem. - nyújtottam ki a nyelvem. - De ha megbocsájtasz be mennék.
- Oké de ezt még folytatjuk - kacsintott rám majd ölelésre tárta szét a kezét. Felhúzott szemöldökkel vizslattam, hogy mit akar.
- Egy ölelést azért kaphatnék. - mosolygott rám azzal a kisfiús mosolyával.
- Hah na jó - mentem oda és átöleltem. A teste hideg volt, de még is melegséget éreztem felőle. Épp engedtem volna el, de ő még mindig ölelt.
- Ööö Ren - mosolyogtam zavaromban.
- Jaj bocsi - jött zavarba. Nem tudom hogy tőlem vagy inkább a fagyos hidegtől de elégé kipirult az arca.
- Szia Ren - mosolyogtam rá és mentem az ajtó felé.
- Szia Rebi. - tette zsebre a kezét és indult el. Mikor bementem illatok csapták meg az orrom. - Megjöttem
- Szia kicsim kész a kaja. - jött a válasz.
- Pillanat és megyek csak be megyek még a szobámba.
- Oké - mentem be és magamra zártam az ajtót. Neki dőltem és egy dolgon agyaltam. Nem tudhatja meg és nem is jöhet rá Ren, hogy szerelmes vagyok belé! Levettem a pulcsim az ágyra dobtam és mentem kajálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése