Magyarázkodás

Reggel arra ébredtem, hogy valami vagy inkább valaki néz és a fúja rám a levegőt. Kinyitottam a szemem és Rennel találtam szembe magam.
- Mi a ...?!! - keltem fel közben bevertem a fejem a falba.
- Megijesztettelek? - kérdezte meg tök nyugodtan.
- Neeem - néztem rá szúrós szemekkel.
- Bocsi.
- Mit akarsz ?
- Sajnálom.
- Mit ? Ja azt, hogy eltitkoltad, hogy mi vagyok ? Vagy azt, hogy hazudtál ? Ne találtán azt, hogy a szüleimmel és Annievel összefogva elmentettek a Téli vámpír bálra és engem nem vitettek, pedig én is megvoltam hívva!? - ordítottam le a fejét. Meg se tudod szólalni, mert igazam volt.
- Rebi én .. - kezdte volna el a mondandóját,de közbe vágtam.
- Ren nem vagyok rád kíváncsi és ezért kérlek hagyj békén!
- Csak hagyj magyarázzam meg kérlek!
- Ren már nincs mit megmagyarázni! - néztem vele szembe majd kimentem a konyhába.
- De van. - jött utánam.
- Ren hagyj békén!
- Ne tedd ezt velem!
- Mit ?
- Ne taszíts el magadtól..
- Én nem dehogy , már megtetted magad! - könnyezett be a szemem. Elfordultam és gyorsan megtöröltem a szemem. Csináltam reggelit magamnak és leültem enni. Mikor megettem vittem volna ki, de épp kopogtak. Oda mentem az ajtóhoz és kinyitottam.
- Szia - mosolygott rám Jungkook.
- Szia - öleltem át.
- Erre jártam és gondoltam elviszlek suliba.
- Ez kedves tőled. Gyere be mert még fel kell öltöznöm.
- Így is jól nézel ki. - kacsintott rám.
- Jaj már. - nevetem el magam. Majd Ren állt elénk.
- Gondolom indulni készülsz. - célozgattam arra hogy menjen már nincs kedvem látni!
- Nem csak üdvözölni akartam Jungkookiet. - mosolygott rá majd egymással kezet fogtak. Én csak forgattam a szemem majd villám sebességgel bementem a szobámba és felöltöztem.
- Mehetünk. - álltam Kookie elé.
- Huh a villámlépést használtad? - kérdezte Kook miközben az ajtó felé mentünk.
- A mit?
- Hát a gyorsaságot. Így hívják. Ne hogy már nem tudtad. - nevetett. - Oh basszus.
- Jó van na. - mosolyogtam kínosan.
- Nem, nem az. Jin - ordította én meg oda fordítottam. Jin az autóban ült a volán mögött.
- Szálljatok be. - intett nekünk. Oda sietünk és beszálltunk a kocsiba. Én Jin mögé ültem, Junkook meg az anyósülésre.
- Te mit keresel itt? - kérdezte Kookie felháborodva. Aha szóval kettesben akart volna lenni velem.
- Namjoon-nak kell a kocsi így elküldött érte. De látom egy fontos dolog érdekében jöttél el. - nézet rám a vissza pillantó tükörből majd rám kacsintott. Nem tagadom zavarba jöttem Jintől aki egy hangos kacajjal nyugtázta, hogy nekem tetszett amit mondott. Jungkook durcásan ült ott mellette és halványan elpirult, hogy Jinnek igaza volt mi szerint csak értem jött. Elindultunk a suli felé közben a Just one day  ment. Elkezdtem dudorászni a dallamát erre Jin elkezdte énekelni majd a Maknaénk is csatlakozott. A suli elé gurulva az iskolába tartó diákok megbámulták a fekete nagy kocsit és ha nem lett volna elég bámuló szempár mikor kiszálltunk már össze-össze súgtak.
- Na akkor én mentem. - vettem fel a táskámat a hátamra.
- Jó érted jövünk mikor végzel - mosolygott Kook. - És mikor végzel ? - jutott eszébe ez a fontos kérdés.
- Háromnegyed 2-kor.
- Akkor már mi itt leszünk. De menj nem akarjuk, hogy miattunk el késs így is már néznek téged páran - kuncogott Jin.
- Ááá csak a fél suli - nevettem el magam.
- Na szió - ölelt meg Jungkookie és adott még egy puszit is az arcomra. Persze viszonoztam az ölelést és én is adtam neki egy puszit. Oda mentem Jinhez is és neki is adtam egy ölelést és egy cuppanós puszit is amire el is pirult halványan. E érzelgős búcsúzás után be siettem az osztályba, de a folyóson még letámadtak páran, hogy honnan ismerem a BTS Jint és Jungkookot. Én csak azt válaszoltam, hogy SKH (semmi közöd hozzá). Hallottam pár olyat hogy "Fulladj meg Ryan!" meg "Akkor baszodj meg Rebecca!" de nagyon nem izgatott. Beérve az osztályba és áthaladva egy kréta és radír csatán leültem a helyemre. Rögtön utánam megérkezett Annie is. Tekintetünk össze találkozott, de ő előbb elvette rólam a tekintettét, mert eltalálta egy jó nagy kréta darab. Miután elküldte melegebb helyre a srácot ki eltalálta leült ő is a helyére. Az órák lassan teltek mind mindig és nem telt volna el szünet, hogy Annie nem akart volna oda jönni és megmagyarázni a dolgokat,de aztán még se jött. Na de utolsó óra után vagy is tesin az öltözőben oda szólt nekem suttogva, hogy maradjak itt míg a többiek ki mennek. Először nemet akartam mondani,de aztán még sem mondtam semmit. Mikor nagy nehezen kiment a többi lány Annie velem szembe állva elkezdte mondani valóját.
- Sajnálom, hogy hazudtam.
- Ok mehetek ?
- Rebi kérlek meg kell értened, hogy ez mind a te érdeked be volt.
- Nem hiszem.
- Miért ?
- Arra senki nem gondolt, hogy én mit akarok ? Hogy szerintem számomra mi a legjobb? Csak amit ti akartok az van ?! - mondtam meg Annienek.
- Én nem tudtam, hogy így érzel...
- Pedig, de .... És még annyit kérdeznék, hogy mióta titkoljátok el ezt előlem?
- Én azóta mióta .. Legjobb barátnők lettünk. - húzta el a száját. - Megkértek a szüleid, hogy ne mondjam el és persze nem mondtam el.
- Szóval ha nem kértek meg volna a szüleim erre akkor elmondtad volna ?
- Lehet.
- Oké. Nekem mennem kell köszönöm, hogy ezt elmondtad így már nem haragszom.
- Biztos?
- Igen biztos de megyek - rohantam ki az öltözőből ott hagyva Anniet. Be tettem a szekrényembe a torna zsákom majd ki mentem a suli elé. Jin, Kookie, Suga és Jimin vártak rám. Mikor Jin megpillantott elkezdett integetni nekem. Oda siettem és egy érzelgős üdvözlés után Kookie bemutatott Jiminnek és Sugának. A fiúk kedvesen üdvözöltek és azonnal egy hullám hosszra kerültünk. Kiderült, hogy Jimin is imád embereket kifigurázni és Suga is szereti a horror filmeket, mint én.
- Ez tök jó ötlet. - mondtam tök vidáman ugyan is Suga szerette volna ha együtt megnéznénk a Chucky-t.
- Oki akkor hétvégén ezt muszáj ezt össze hoznunk. - tervezgetett Suga.
- Oki. Viszont Jungkook kérdezhetek valamit?
- Persze hallgatlak.
-Ren nem mondta reggel, hogy hova megy vagy mit tervez mára? - kérdeztem meg. Jungkook csak egy nagyot sóhajtót.
- Mi az ?
- Tudom hol van Ren, de nem viszlek oda.
- Hova ?
- Sehova!
- Jungkook nekem beszélnem kell Rennel! Fontos!
- Mennyire? - nézet rám.
- Nagyon. - vettem komolyra a szót. Ő megint sóhajtott egyet.
- Jó elviszünk. Suga gyere - vonultak félre Sugával majd Jimint is hívta.
- Nincs az az isten, hogy én elvigyem oda - ordítozott Suga Kookkal.
- Tényleg veszélyes egy hely.- szörnyülködött Jimin is.
- Tudom ezért kérlek meg téged Jimin, hogy gyere velünk mivel te ismered a területet.
- De ha bajba kerülünk és Rapmon kinyír rád kennem az egészet - jött el Jimin onnan.
- Felőlem. És te Suga? Benne vagy ?
- Ha vita lesz ott hagylak! - ment oda a kocsihoz.
- Köszönöm - mosolygott rá Jungkook.
- Inkább szállj be a kocsiba.
- Megyek.- rohant oda hozzánk Jungkook.
- Téged miért nem hívtak ? - kérdeztem Jintől.
- Mert angyal vagyok és az angyalok tudnak mások fejébe látni.
- Lefordítva gondolat olvasó vagy ?
- Igen, ezért nem hívtak a többiek mert így is úgy is megtudom, hogy hova megyünk.
- És hova ?
- Nem mondhatom el. Így is szörnyű, hogy az a Ren gyerek hova jár.
- Oh oki.
- Beszálltok még ma? - dudált ránk Suga.
- Megyünk - mondtam és a villámlépést használva a kocsinál voltam. Jin is oda sietett. Suga ült a kormánynál mellette Jimin, Jimin mögött Kookie mellette én és Jin.
- Jobb ha bekötjük a szemed. - vett elő Jimin egy kendőt majd hátra fordult és bekötötte a szemem. Már mehetünk vagy 10 perce mikor megcsörrent a mobilom.
- Valaki pls. ide adja mobilom - kezdtem tapogatózni.
- Persze - hallotam Kookie hangját. Éreztem ahogy elveszi a táskám és elkezdi benne keresni a telefont.- A vámpírok menstruálnak ? - vágott fejbe ez a kérdés.
- MIIIIIII????
- Hát itt van egy táska azt hittem ebben van a mobilod ezért megnéztem mi van benne és aztán csak betétet találtam megy egy kis naptárt amiben napok vannak megjelölve és mivel te vámpír vagy azt hittem, hogy neked nincs menstruációd.. De úgy látszik van - örvendezett Jungkook ennek a felfedezésnek. Éreztem ahogy fullosan elönti a pír az arcomat. Jimin és Suga elől csak szakadtak a röhögéstől, ők jól el voltak. Aztán Kook egy nagyot jajgatott valamilyen okból kifolyólag.
- Jungkook okosabban néztél volna ki ha nem szólalsz meg. - rivallt rá Jin. - Ad azt ide! - vette el Kooktól a táskám és hála égnek ő azonnal megtalálta.
- Tessék - adta a kezembe. Felvettem és anyu aggódó hangját halottam meg.
- Haló Rebecca hol vagy ?
- Mit érdekel az téged?
- A kislányom vagy, persze hogy érdekel!
- Ne érdekelj az téged. Amúgy is nem akarsz nekem még többet hazudni ?!
- Ez nem telefon téma! Gyere haza és itthon megbeszéljük.
- Hát nagyon nincs kedvem haza menni majd talán valamikor sziaa-  tettem le a telefont. Síri csend volt míg beszéltem csak párszor röhögtek még Jiminék. Mikor megérkeztünk egy nagy fékcsikorgás jelezte. Jin óvatosan kivezettet a kocsiból majd mikor levette a kendőt a szemről nagyon meglepődtem hol vagyunk...



Folyt. köv. !^^

A bál

- Mi-lady megtisztelne engem egy tánccal? - csókolta meg a csuklom Donghyun.
- Igen - mosolyogtam rá. Láttam a szemem sarkából, hogy Rennek ez nem tetszik. Nem érdekel. Megszólalt a zene és Donghyun a tánc parket közepére vezetett. Szinte mi voltunk a legjobb pár a parketten.
- Huh a kisasszony nagyon jól táncol - forgatott meg és döntött hátra.
- Mi előtt ide költöztem volna kiskoromban táncoltam. - kuncogtam.
- Oh akkor értem, hogy miért van ilyen szép lábad. - kacsintott rám.
- Khm - köhögött mellettünk egy fickó. - Le kérhetem egy táncra a hölgyet - mosolygott rám.
- Hm nincs szívem oda adni ezt a drága törékeny gyöngyszemet - húzott magához Donghyun.
- Nálam biztonságban lesz.
- Hm de csak egy táncra -engedett el Donghyun. A fickó csak mosolygott egyet és kicsit kijjebb vitt szinte majdnem a folyóson táncoltunk.
- Most csak maradj csöndben és hallgasd a szüleid és Ren beszélgetését. - nézet a szemembe. Azt tettem amit mondott és füleltem
- ' Rebecca most Jasperrel van.- hallottam Ren hangját.
-  ' És mit csinálnak ? ' - kérdezte Annie.
- ' Táncolnak. Most nyugodt vagyok, hogy vele van nem, mint azzal a nyál géppel!'
- 'Japerrel?!' - kérdezte vissza anyu.
- ' Igen miért?' - ijedtek meg Anniék.
- ' Rebi nem tudja, hogy van egy fél testvére.'
- ' Jaj ne!' - nézet vissza ránk Ren. Én farkas szemet néztem vele egy ideig, de aztán feltűnően szomorúan elfordítottam a fejem rá nézve az idegenre.
- Szóval Jasper a neved? - kérdeztem meg.
- Igen.
- És a fél tesóm vagy ?
- Igen - sóhajtott nagyot - anyai ágról vagy is az anyánk egy, de az apánk más.
- És miért nem tudtam rólad?
- Azt nem tudom, de engem az anyád ...Az anyánk könnyen ott hagyott Magyarországon - mosolygott félszegen.
- Tessék !? - akadtam ki. - Az nem lehet!
- Igen . De már nem izgat.
- És akkor miért jöttél ?
- Először is, a Vámpír tanács mindig itt tartja a gyűléseket és hogy ne kelljen utazgatnom ide költözök egy közeli erdő szelére, hogy egyszerűbb legyen vadászni.
- Hogy érted hogy vadászni ?!
- A családom nem iszik emberi vért csak és kizárólag állati eredetű vért.
- És hogy bírod?
- Hát mivel lassan 32 éve hogy nem iszom emberi vért - nevette el magát. - Egész jól.
- Hány éves vagy ?
- Emberileg 24,de vámpír években 125.
- Úristen ? És akkor én ?
- Mivel te vagy a legfiatalabb gondolom 100 alatt vagy . Mikor születtél ?
- 1998-ben idén töltöttem a 16-ot.
- Huh akkor persze. - mosolygott. - Én akkor születtem mikor Magyarországon a jogalkotás történt.
- És akkor anyu meg hány éves ? - néztem fintorogva rá.
- Már nem emlékszem rá. - nevetett.
- Én is Magyarországon születtem. De 2 éves koromban mentünk Párizsba onnan Berlinben , akkor voltam 6 éves és onnan Bécsbe , ott csak 2 évet töltöttünk. Mielőtt ide jöttünk volna Bács után Varsóba mentünk.
- Jézusom és akkor , hogy voltak barátaid?
- Sehogy. Mondjuk Párizsban volt egy testvér pár akikkel nagyon jól elvoltam azokkal még most is tartom a kapcsolatot. Meg van egy Varsóban őt is nagyon bírtam vagy is bírom mert vele is tartom a kapcsolatot.
- És Magyarországon?
- A családtagokon kívül nem ismerek senkit onnan.
- Ez szomorú. És mi miatt utaztatok ennyit?
- Azt nem tudom.
- Értem.
- És milyen a másik családod?
- Nagyon kedvesek megértőek. Van még két fél testvérem. Leila és Adam. Ikertesók így mindketten idősebbek nálam. De nagyon jó fejek. Ha akarsz velük találkozni csak hívj fel és már ott is vagyok. - kacsintott rám.
- De nem tudom a telefon számod. - nevettem el magam. Elő vett egy névjegy kártyát és a kezembe adta.
- Most már tudod.
- Köszi. Leállhatunk a tánccal ? Már fáj a lábam - mosolyogtam kínosan.
- Okés - pörgetett meg utoljára majd le kísért a parkettről. Még beszélgetünk egy kicsit ,majd Jasperrel ittunk egy kis vért. Persze állati eredetűt, mert úgy döntöttem én is csak állati vért fogok inni és nem fogok embert ölni csak azért , hogy csillapítsam a szomjam. Miután meg ittunk a vért utána bemutatta nekem a BTS 5 tagját akik ott voltak.  Rapmon vissza fogottan de még is előkelően üdvözölt. Jungkook és Taeyhung egyszerre köszöntek nekem mosolyogva. J-hope intet nekem egyet és lágy hangon köszönt. Huh J-hope nyugodt..Ilyet is ritkán lát az ember. Jin volt a legaranyosabb ő kezet csókolt , majd meg dicsérte a ruhám.
- J-hope és Jungkook vámpírok. Taehyung, Rapmonster és Jin angyalok. - mondta Jasper.
- És Suga meg Jimin?
- Ők farkasok. - suttogta Rapmon.
- És a farkasokat nem látják szívesen a vámpírok és az angyalok. - tájékoztatott Jungkook.
- Miért?
- Mert még a múltban volt valami vita és a vámpírok az angyalok segítségét kérték, hogy le győzzék a farkasokat és kaptak valami nagy jutalmat is meg a farkasok valamikor csak heppből vadásztak angyalokra.Asszem ez, de szerintem tök szar, mert ez már nem a mi dolgunk hisz a múltban volt kit érdekel. Azt mondják élj a jelenben és ne foglalkozz a múlttal. Erre ők bele ragattak a múltba. - nyűglődött Taehyung.
- Oh ez szörnyű! - szörnyülködtem.
- Az, de nem tehetünk ellene semmit. - húzta el a száját Jin.
- Így mikor ilyen vámpíros dolgunk van ők vagy otthon vannak vagy elmennek hülyülni valahova. - magyarázta J-hpoe. Aztán oda jött egy lány Taehyunghoz, köszöntek egymásnak majd egy diszkrét csókot nyomtak egymás szájára.
-  Ő ki ? - suttogtam Jin fülébe.
- Ő itt Vivi Tae Tae barátnője. - mosolygott rájuk. Vivinek fekete haja volt hó fehér bőre és olyan energia bomba be ütése. Komolyan a csaj olyan nagy élvezettel dumált. Én csak mosolyogtam egy jót ezen.
- És a kis vigyori alma az ki ? - méregetett Vivi.
- Vivi ő itt Rebi. Rebi ő itt Vivi - mutatott  be minket V.
- Szió örülök a találkozásnak. - mosolyogtam rá.
- Ne hogy már ilyen udvarias legyél, lazulj el amúgy én is. - kacsintott rám. Egy jót nevetve ezen még beszélgetünk de aztán Jaspernek le kellett lépnie. Elköszöntünk tőle majd folytattuk a beszélgetést. Párszor rá pillantottam a kis hazug családomra, de nyugtáztam magamnak, hogy le szarnak hisz ők is el vannak. Olyan negyed 12 lehetett mikor lassan kezdtek eloszlani a vámpírok.
- Asszem megyek én is. - szólaltam meg majd rá néztem a talómra, hogy megnézem hány óra van.
- Tényleg menni kéne. - ásított Namjoon.
- Támogatom. - nyújtózott J-hope.
- Akkor menjünk. - ugrott ki Vivi Taehyung öléből.
- Gyere - karolt belém Jungkook majd a kijárat felé kezdett húzni.Felvettük a kapátokat majd még egy kicsit még beszélgetünk kint utána J-hope, Taehyung és Vivi leszakadtak tőlünk. Vivivel nagyon jóban lettünk még teló számot is cseréltünk. Így Namjoon Jin és Jungkook társaságában mentünk haza. A fiúk haza kísértek engem és út közben le részegettem a röhögéstől. Junkook és Jin nagyon nagy arcok. Rapmonnal meg se tudtunk szólalni a röhögéstől.
- Nah megérkeztünk. - néztem a házunkra és közben a szememet törölgettem, mert bekönnyeztem a nevetéstől.
- Holnap tali ? nézet rám Jin.
- Oki.
- Mondjunk eléd megyünk a suliba. - ugrott Namjoon hátára Jungkook.
- Oh az jó lesz - mosolyogtam - Nah megyek sziasztok - mentem az ajtóhoz.
- Sziaaa - mondták egyszerre majd elindultak volna ha Rapmon nem dobja le a hátáról Jungkookot. Bementem a házba és csak egy pillantást vetettem a nappalira majd bementem a szobámba. Átöltöztem, lemostam a sminkem és benyomtam a szunyát. Egy szót sem szóltam a nappaliban lévőkhöz. Ők se hozzám. Ez így ok.

Új szereplők:

Jasper Ryan : Vámpír




Vivien Hale: Angyal






BTS: Vámpír , Angyal , Vérfarkas 


(balról jobbra: J-hpoe, Taehyung, Suga, Jin, Jungkook, Jimin, Rapmonster)

Titkolozás

Karácsony utolsó napja 26. van. Tegnap a nagyszüleimnél a kereszt szüleimnél voltunk látogatóba. Persze Rubit is vittük. Az uncsi tesóim szét nyúzták szegényt, de jól bírta. Míg ők a kutyával el voltak engem a felnőttek bombáztak a kérdésekkel és egyéb unalmas kijelentéseikkel,mint ,hogy "Mekkorát nőttél!" vagy " Hányadikos is vagy ? Már 10.-es ! Emlékszem még mikor még kicsi voltál . És azok a nagy szőke göndör fürtök majdnem ellepték az egész arcod." Igen göndör voltam és ezt minden találkozásnál elmondják, de most jön az a kedvenc beszélgetésem mikor még 7 éves voltam és onnantól kérdezgetik." Na és van valaki aki tetszik? Mondjuk az osztályból vagy esetleg máshonnan, nincs?" Erre én megszólalok " Nincs azaz isten hogy az osztályból bejöjjön nekem valaki! Fel is akasztom magam! De igen van aki tetszik,de ő elérthetetlen mivel nem létezik. És erre ők "Hogy érted?" Válasz : " Tudod én szoktam nézni animéket... na a szereplőkből kiválasztok egy szimpi fiút és kijelentem ő lesz a férjem ,de ez kb. minden animénél elfordult már , hányat is néztem meg? Vagy 50-55. Mosolygok rájuk ők meg kínosan mosolyognak vissza rám és gondolom a fejükben telepatikusan megbeszélik, hogy komoly problémám van. Hát nem volt kedvem elmondani, hogy egy banda tagjába vagyok szerelmes akit már ismerek és a legjobb fiú barátom lett,  így meg tette ez a sztori is. Ma reggel Rubina sivítására keltem.
- Juj Rubina!!- halottam apu hangját. Rubi be jött a szobámba és azonnal felugrott hozzám.
- Na mi az? - simogattam meg álmosan. Ő csak egy arc nyalással jelezte hogy engem szeret a legjobban. Kikászálódtam az ágyból és ki mentem.
- Miért visított Rubi?
- Apád rálépet a farkára. - tette ki a kaját anya.
- Apuuuu - nyöszörögtem.
- Jó van na mentségemre legyen szólva, hogy minden hol ott van - tartotta fel apa a kezét ártatlanul. Leültünk enni majd felöltöztem és levittem Rubinát sétáltatni. Épp azt néztem milyen kecsesen jár drága szeretett kutyám mikor egy érdekes párt láttam meg beszélgetni. Ren volt az Annievel. Pislogtam párat hátha rosszul látom de nem. Közelebb mentem picit és hála az égnek most hasznára tudtam venni a kiélesedett halásomnak.
- 'Na mi van vele' ? -kérdezte Annie.
- 'Nagyon gyorsan változik és ez mind a hold miatt van.'
- 'A hold?'
-'Igen állítólag azt nézte mikor teli hold volt.'
- 'Jézusom és a szülei nem vették észre ?'
-' Nem bezárkózott.'
- 'Szegény Rebi' - ijedezett Annie. Mi van ???
- 'Jah de elég gyorsan változik az érzékszervei már kiválóak.'
-' Az átváltozás megfogja viselni.'
- 'Nagyon '.
- 'Köszi, hogy vigyáztál rá.'
- 'Héj ez alap' - mosolygott rá Ren. - 'És akkor ma este itt tali 8-kor ? És akkor innen mennénk együtt.'
- 'Oki és Rebi szülei tudják a bált ?'
- 'Igen beszéltünk mikor Rebi nem volt ott. Ők is ide jönnek és így 4 -en megyünk.'
- 'Oki és fehér vagy fekete estélyi igaz ?'
- 'Igen. Na mentem ne hogy meglásson senki szia.. Várj Rebi nem fogja érdekesnek tartani a hogy a szülei és mi se leszünk elérhetőek 8-tól kb. 12-ig.'
- 'Nem hiszem.'
- 'Oké na szia' - rohant el Annie. Ren még párszor körülnézet aztán zsebre dugott kézzel elment. Aha. Szóval ezek titkolóznak előlem és még a szüleim is! Oké akkor majd este talán mi is találkozunk. Haza mentem megmostam Rubina lábát majd bementem a szobámba és elkezdtem kutatni a fehér ruhám után ami szerencsére meg lett. Mindent előkészítettem estére és be göndörítettem a hajamat , látszót anyun is, hogy készülődik és apu is már kikészítette a szmokingját. Az ebéd grill csirke volt sült krumplival és utána meg francia süti amit anyu hozott. Kinyúltam a kanapén és egyből elnyomot az álom. Nem tom mennyit aludtam, de arra keltem, hogy anyu már estélyiben rakja be a fülbevalóját, apa meg épp begombolta az ingét. Rá néztem az órára és háromnegyed 7-et mutatott. Ki ugrottam a kanapéból és berohantam a szobámba.
- Hát ezt a gyereket mi lelte ? - kérdezte apu.
- Hagyjad inkább menjünk - sürgette anyu aput. Gyorsan felöltöztem felvettem a cipőm és egy alap sminket tudtam csak magamra rakni.




 Felvettem a kabátom és bezárva az ajtót villám gyorsasággal a találka helyére mentem. Ren és Annie már kicsípve várták anyuékat akik persze meg is megérkeztek. Nagy üdvözlés után elindultak a sötétségbe. Utánuk mentem, de vigyáztam ne, hogy észre vegyenek. Ren párszor hátra fordult és körbe nézet, gondolom azért, mert van egy olyan érzése, hogy követik őket. Ó igen baby én vagyok az. Kb. 15 perc séta után megérkeztünk egy tök normális családi házhoz ahova be is mentek.Vártam pár pillanatot és én is bementem. Na belül már nem volt valami normális. Tök fekete volt és tele volt fehér és vér vörös antik darabú tárgyakkal. Hallottam anyu magassarkújának kopogását így abba az irányba mentem. Egy lejáró volt ott. Lementem a lépcsőn befordultam és egy szekuritisel találtam magam.
- Neved? - kérdezte és a kezében tartó lapokat nézegetve.
- Rebecca Ryan - mondtam szinte már egér hangon. Az őr felvonta a szemöldökét és a voki-tokiba szólt.
- Főnök itt van egy Rebecca Ryan nevű lány. Ismeri ?
- Igen, hisz ő a dísz vendég. - jött a nyájas hang a voki-tokiból.
- Értettem elnézést, hogy zavartam. Bemehet - fordult felém majd kinyitotta az ajtót. Bementem és a falak hó fehérek voltak és rajtuk vörös tárgyak, a függönyök is vörösek voltak. Nagyon sokan voltak. Ott Eminem, 5sos 2 tagja, a BTS pár tagja , G Dragon, az Orange Caramel-ből Nana és Lizzy és még csomóan. Mindenki fehér ruhában, mondjuk kivétel a férfiak mert ők szmokingba voltak. Megpillantottam anyuékat ahogy nagyban elvannak Annievel és Rennel. Szinte ők voltak a leghangosabbak. Nagyon mérges voltam rájuk,de épp mikor oda mentem volna egy emberként fordult mindenki a kör lépcsőhöz ahol épp a Boyfriend banda jött ki.
- Köszönjük mindenkinek, hogy eljöttek a már 365 éve megrendezett Téli Vámpír bálra és külön köszönet jár a Fehér angyaloknak akik segítették megrendezni. - mosolygott Youngmin.
- Jó hírrel szolgálunk ugyan is a vámpírok száma nővekedet szerte a világban - jelentette ki Kwangmin.
- De sajnos így a vámpír vadászok száma is nőtt. - húzta el a száját Hyunseong. Mindenki nagyon megijedt és egy kis morajlás tört ki.
- Nyugalom! - csitítgatta No minwoo. - Mindent elkövetünk, hogy a vámpír vadászok kevesebben legyenek, mint mi.
- Ezért.. - tartotta fel az ujját Mirror Prince - ... Én és a csapatom valamint a tagok családja össze ül és kitaláljuk, hogy mi legyen.
- De most ne ezzel törődjünk, hanem érezzük jól magunkat és szórakozunk és üdvözöljük díszvendégünket.. - itt hatás szünetet tartott DongHyun. - A legfiatalabb vámpírt Rebecca Ryant!
 Meghökkenve néztem Donghyungra aki rám mosolyogva a kezét nyújtotta.



Kis habozás után elindultam felé és megfogva a kezét fellépkedtem a lépcsőn és szembe fordultam az emberekkel vagy is vámpírokkal. Mind mosolyogtak kivéve 3 vámpírt és 1 angyalt. Ren , Annie, anyu és apu inkább meglepett és "mi a szart keresel te itt?!?" fejet vágtak megfűszerezve egy kis dühvel...

Folyt kövi. ! ^^

Karácsony!!! Part2

- Sziasztok - köszöntöm anyuméknak.

- Sziasztok , Rebi nem is mondtad, hogy átakarod hívni az egyik kis barátodat. - mosolygott ránk anyu. Apu még mindig komoran nézett minket.
- Jó napot - mosolygott Ren a szüleimre. Apám felé nyújtotta a kezét aki egy kis habozás után megfogta és láttam, hogy meg is szorította.
- Jó napot - köszönt apám.
- Rebecca miért megy a mosó? - szólt ki anyu a fürdőből.
- Ja, igen ittunk forró csokit és Ren felsőjére ömölt az egész. - vigyorogtam kínosan.
- Oh értem. És Ren a szüleiddel töltöd a karácsonyt vagy a barátaiddal ?
- Ööö egyedül töltöm. - válaszolt Ren.
- Hogy hogy ? - ültünk le a kanapéra.
- Mert a szüleimhez nem tudok haza menni a havazás miatt a banda tagok meg bulizni mennek mind a 3 nap és nekem ahhoz  nincs kedvem - magyarázta Ren.
- Oh ez szörnyű - néztem rá szomorúan, aztán egy frappáns ötletem támadt. - Töltsd velünk a karácsonyt!
- Mi ?
- Igen nehogy már egyedül töltsd - mosolygott anya. Apa csak bólogatott.
- De nem akarok a terhükre lenni.
- Nem leszel a terhünkre. - nézett rá apu. Huh azt hittem már megnémult.
- Akkor ....... maradok - mosolygott rám.
- De jó - örvendeztem - Akkor anyu kezdhetjük mi a főzést?
- Persze menjetek - kapcsolta be anyu a TV-t.
- Gyere - ragadtam meg Ren kezét és a konyha felé húztam. - Te segítesz nekem töltött tojást meg browniet csinálni.
- Oké - mosolygott. A töltött tojással kezdtük ami egészen jól ment. Sokat nevetünk közben Ren a nagy röhögés közepette kiöntötte a tölteléket ezért újra kellett csinálni. A süti jól ment egy más arcát kentük össze a nyers, folyékony csokis tésztát. Betettük sülni és letöröltük magunkról a tésztát. A tojást is a hűtőbe tettük.
-  Készen vagyunk - mentünk ki a nappaliba.
- Tojás a hűtőben ? Süti a sütőben ?
- Igen, de mi most be mennénk a szobámba.
- Egyedül ? - figyelt fel apa.
- Nem, Rennel.
- Minek?
- Csak hogy valaki megkérdezze - nyújtottam ki a nyelvem.
- Maradjatok itt kint - marasztalt apu.
- De minek?
- Semminek menjetek csak be - küldött be minket anyu , ő meg kiment a konyhába. Bementünk a szobámba .
- És mit akarsz csinálni? - nézet rám Ren.
- Majd meglátod. - kukucskáltam ki az ajtó kulcs lyukán. Apa kikapcsolta a tévét és bement anyuhoz a konyhába..
- Most - mentem az ágyamhoz elővettem az ajándékokat majd apu ajándékát Ren kezébe nyomtam. - Kövess! - mondtam és egy mozdulattal kinyitottam az ajtót és olyan gyorsan is kiértünk. Ren nem kérdezett csak azt csinálta amit lesúgtam neki. Őt előbb vissza küldtem és Ren ajándékát is elhelyeztem. Majd rohadt gyorsan vissza mentem a szobámba , mint amikor a bögrés dolog történt, de fel se tűnt. Ren az ágyamon ült mikor beértem.
- Köszi - mosolyogtam rá.
- Nincs mit , de kérdezhetek valamit?
- Persze. -ültem le a székembe.
- Miért vagy te ilyen?
- Milyen ?
- Hát a látásod profi mert azon a poros , porcicával teli kulcslyukon mindent tisztán láttál és a gyorsaságod , az az már nem emberi.
- Nem értelek.
- A szemeid.. - jött közel az arcomhoz szinte már majdnem megcsókolt. - .. tök vörösek az ereid a szemedben és a pupillád olyan nagy mintha ha beszívtál volna.
- És?
- Ez nem jó.
- Mondom nem értelek. - aztán megrezzent a telóm. - juj teli hold lesz - örvendeztem.
- Mi ? Ezt honnan veszed?
- A telefonom mindig jelez mikor teli hold lesz.
- Akkor ezt osszuk meg a szüleiddel is. - ment az ajtóhoz.
- Minek?
- Hát hogy ők is ...ööö... ők is örüljenek  - mosolygott érdekesen,
- Oooookii - húztam fel a szemöldökömet. Kimentünk vagy is igazából Ren ráncigált ki anyuékhoz.
- Mond el nekik. - lökött oda anyuékhoz Ren.
- Jó jó ....Anyu képzeljétek ma teli hold lesz.
- Hogy mi???
- Most mi van ??
- S-semmi ti csak menjetek csináljatok valamit. - küldött miket ki. Miután ki lökött minket és ránk csapta az ajtót Ren ideges kezdett lenni.
- Komolyan nem értem mi van veletek? A teli hold szép mikor anyuék mindent elfednek hogy a hold fénye ne jöjjön be én beszoktam zárkózni a szobámba és direkt beengedem a szobámba a fényt.
- Tessék?!
- Most még mi van ?
- Ez veszélyes - mormogta magában Ren.
- Mi?
- Semmi. - épp ekkor jött apa és szólt hogy kész az ebéd. Meg ettük majd utána anyuék és Ren beküldtek engem a szobámba. Nem értem ....Tudom hogy az ajándékom miatt küldenek be, de legalább valami nyomos okot mondanának, hogy legyen miért bemennem. Miután ezen végig mentem úgy döntöttem kézen állok egy kicsit hogy elüssem az időt míg ezek az ajándékomat teszik ki. Szépen az ajtóhoz dőlve csináltam egy gyönyörű kézen állást míg egy zavaró tényező, vagy is apum úgy döntött hogy az ajtón keresztül akar hozzám bejönni. Ezzel nem volt semmi gond csak annyi, hogy nem kopogott így mikor ki nyitotta az ajtót egyszerűen a lábára estem (mivel kifele nyílik az ajtóm) és így ő meg seggre esett.
- Aúúúúh apu milliószor elmondtam, hogy kopogj mielőtt bejössz.
- Az én házam az én ajtóm!
- Az én házam is és az én szobám az én ajtómmal! - keltem fel és a fa alá néztem. Egy édes kiskutya gülü szemei néztek engem. - Kutyaaaaa - mentem oda hozzá és felkapva az ölembe magamhoz öleltem.
- Örülsz neki? - kérdezte anyu mosolyogva.
- Örülök?! Imádom!! - adtam neki pár puszit. - És mi a neve?
- Még csak fél éves és érdekes módon nem adtak neki nevet. - magyarázta apu aki már fel kelt a földről.
- És fiú vagy lány?
- Kislány.
- Akkor legyen a neve ..hmm.. Rubina!
- Rubina?!
- Igen olyan drága számomra, mint a rubint.
- Akkor üdvözlünk Rubina - simizte meg Ren.
- Ti is nézzétek meg mit kaptatok - néztem anyuékra.
- Oh oké - mentek a fához. Mikor anyu meglátta a porcelánokat sikítva megköszönte és még könnyeket is eresztett a tányérokért. Apu adott egy puszit és már le is ült hogy elkezdje olvasni e nagyszerű könyvet amit én vettem neki.
- Ren te mire vársz ? - tettem le Rubit , hogy menjen kicsit körül nézni.
- Én?
- Igen itt a tiéd is - vettem ki a fa alól majd nyomtam a kezébe.
- Oh köszönöm - adott egy puszit a homlokomra. Még szerencse hogy az ősök nem látták. Ren szépen óvatosan kicsomagoltam majd mikor kinyitotta a doboz el állt a szava.
- Ez ..ez..ez woow!!
- Hihii - mosolyogtam.
- Tényleg köszönöm!
- Alap - kacsintottam rá.
- Most te jössz csukd be a szemed. - mosolygott rám.
- Oki - takartam el a kezemmel a szemem. Ren mögém lépet és a nyakamba helyezett valamit.
- Kinyithatod. - vezetett oda a tükörhöz
- Ren ez gyönyörű és nagyon király ! - nézegetem a denevér medálos nyakláncot.



- Nagyon jól áll! - dicsért meg. A nap hátra levő részében Rubinával játszottunk és megettük a sütit is amit picit oda égetünk. Annie 7 körül felhívott, hogy Bécs mekkora és milyen szép meg hogy mit kapott a szüleitől. Miután kimesélte magát , én is elmondtam, hogy mit kaptam meg hogy Ren is itt volt. Na igen itt jött az a pár nap elmesélése amikor is Annie még nem tudtam, hogy Rennel találkozgatok meg, hogy egyáltalán van! Azt is elmondtam neki, hogy szerelmes vagyok belé és ezért ez az eddigi legjobb karácsonyom. Annie azért mondta, hogy vigyázzak magamra. Túlságosan is félt. Miután anya beszólt hogy le kéne tennem mert Annienek  nagy lesz a telefon számlája elköszöntem tőle.
- Annie jól van Bécsben van a családjával. - jöttem ki a szobámból.
- Az jó és mit kapott.
- Pénz, ruhát , egy fényképező gépet.
- Az jó.
- Na én asszem megyek - kelt fel Ren. - A srácok kb. most mennek el bevetni magukat az éjszakába és szeretnék otthon lenni, hogy ha haza jönnek legyen ki meghánytasa őket. - nevetett Ren.
- Oki kikísérlek. - mentem az ajtóhoz.
- Köszönök mindent Mr. Mrs.Ryan !
- Szia Ren örülünk , hogy itt voltál máskor is nyugodtan jöhetsz - mosolygott rá anyu - Várj csomagolok neked sütit.
- Köszönöm Mrs Ryan.
- Viszlát fiatal ember! - fogott apu vele kezet.
- Viszlát Mr. Ryan! - mosolygott Ren. Kimentünk az előtérbe és megvártam míg felöltözik. Anyu addig a kezembe nyomta a doboz sütit, hogy majd adjam neki oda.
- Nagyon jó volt ez a nap.
- Igen főleg, hogy itt lehettem veled - ment ki az ajtón és fordul vissza hozzám.
- Tessék kínáld meg a többieket is meg vele - adtam neki oda a sütit.
- Majd holnap nem hiszem hogy ma enni fognak valamit - nevetett Ren - Szia Rebi.
- Szia Ren - öleltem meg. Addig kint álltam a hidegben míg Ren el nem tűnt. Utána be mentem játszottam még Rubival majd eltettem magam holnapra.